Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
tisztán és világosan, külsőleg teljesen közömbösen (de nagy belső izgalomban - fogsága alatt megtanulta, hogyan leplezze érzelmeit) adja ármányos tanácsait a hercegnőnek. Szkirina az oszlopnál áll mozdulatlanul és egyhangúan sir: "I... i... i..." - és reméli,hogy férje elcsébul az aranytól. Próbáljunk! A jelenet rajza tovább tisztult. Pontos körvonalakat nyert, s emellett nemhogy elsikkadt volna tartalma, hanem éppen ellenkezőleg, e tartalom még nagyobb erőt nyert mozzanatainak érdekes sokrétűségétől.- És most még egy dolog! Nem fénylik eléggé az arany! Iliből készült? — kérdezte Vahtangov.- Aranyozott üvegből, hogy fénye legyen! - válaszolta Nyivinszkij.- Csudabogarak! Nem egy nagy lámpát kell az arany között elrejteni, hanem sok kis égőt. Él lehet ezt hamar készíteni?- Bögtön megcsináljuk - felelte készségesen Popov mérnök, a világositó munkák felelőse és a fényhatások ördöngős tehetségű mestere.- A jelenet partitúráját tehát megtaláltuk. A kínvallatás sötétben folyik - csak az arany sugárzása világitja meg a jelenetet! Ha mindegyik hóhér vivómaszkot kap, az talán unalmas lesz. Ketten tartsák meg, a másik kettő pedig fedje el arca egy részét fénylő fekete papírral! Ketten zsákba öltöznek, ketten pedig teniszinget öltenek. A jelenet ritmusa viharos, energikus. A kínvallatás alatt a lányok iszonyattal rejtik legyezőjük mögé arcukat. Vége a vallatásnak - a világítás gyengéd,fényfoltokban villanó -, Turandot és szolgálói bájosan csicseregve vitatkoznak azon, hogyan lehetne még megkinozni Barahot és Timurt.- Az arany elkészült! - közölték Vahtangowal.- Akkor hát, utoljára! - hangzott fel hires kiáltása. Tapasztalatból tudtuk, hogy ez az "utoljára" milyen távol van még a valóban utolsó próbától!- 115 -i i