Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

már maga a szinész gondolta ki, de a mozdulat logikus, he­lyénvaló volt). Turandot és Zelima vitája és fenyegetései a balkonról és utána újból a helybenfutás a vászonruhába és vivósisakba bujt szörnyek ördögi zűrzavara között!Mind­ezt kihangsúlyozta a filozófus Timur, aki nyugodtan nyúj­totta fejét a hóhérok elé. Megtaláltuk a jelenet koncep­cióját, kikerekedett formája, rajza. De Vahtangov szemmel láthatóan nem tartotta még kész­nek a jelenetet s úgy vélte, hogy még nem feleltünk meg minden kérdésre.- Most pedig beszéljünk a balkon "lakóiról" - jelen­tette ki. - Kedves leánykák, miért kiabálnak oly elkesere­detten kastélyukban? - kérdezte kedélyesen Manszurovától, Remizovától és Orocskótól.- Valóban kiabálunk? - lepődött meg Manszurova. - Én egyszerűen meg akarom ijeszteni Barahot Timurral és szigo­rú akarok lenni szolgáimhoz, a hóhérokhoz.- ügy gondolom, hogy ha a szeretett nő mézédes, ének­lő hangon kezd beszélni - aminek azt kell jeleznie, hogy e lény maga a szelidség és szivbéli jóság -, ez a legször­­nyűbb minden értelmes férfi számára. A hóhérokat pedig nem ijesztegetni kell, hanem kissé tartani kell tőlük! -vetet­te ellen Vahtangov.- Én pedig hogy mentsem meg a mostohaapámat? Valószi­­nüleg ez a feladat késztetett kiabálásra. Allitsa meg a hóhérokat! Mentse meg Hasszánt! - Hiszen Hasszán néven is­merem Barahot, nem?... - kérdezte Remizova.- És hogyan kérlelnek egy akaratos, szeszélyes nőt, aki azonnal dühbe gurul, lia valaki szembe mer szállni ve­le? Egyfolytában ugyanazt duruzsoljuk a fülébe. Végül meg­unja és enged. Állapodjunk meg tehát: a kínvallatás szüne­teiben, amikor a hóhérok pihennek, Turandot egy bülbülma­dár hangján beszéli rá Timurt és Barahot, hogy árulják el az ismeretlen herceg nevét. Zelima ugyanilyen gyöngéd han­gon azt duruzsolja, hogy senkit sem szabad kinozni. Adelma- 114 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom