Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
S valóban rendkívül kifejező kép jött létre: a hóhérok tizenöt másodpercig teljes erejükből "dolgoztak", majd néhány pillanatig "pihentek"! Hogyan, honnét vette Vahtangov a kínvallatás e jellemző vonását? Ez a módszer sajátos, meglepően hiteles formát kölcsönzött a kínvallatás jelenetének!- A kínvallatáshoz hozzátartozik a megkinzott magatartása is - tökéletesítette tovább az uj elemet Vahtangov. - Megtaláltuk a kínvallatás rajzát. Timurt jól fejezik le. Zahava kitünően pihen - szemmel láthatóan majszolással gyűjt erőt a következő lefejezéshez. De Tolcsanov még "meztelen, mint a király". Nem olyan a darab és a jelenet műfaja, hogy elég lenne egyszerűen "átélni" a kínzást. Ez túl "vad", kirivó naturalizmus!... Bármilyen foglalkozás kínzássá fajulhat, ha kényszerből tesszük. Nem jut eszébe valami ilyesmi, Joszif Mojszejevics? Kutasson az emlékezetében! Jobb, ha az ilyen cselekmény a szereplő emlékezetéből fakad, mintha a rendező képzelete sugallja.- Valami rémlik - mondotta elgondolkozva Tolcsanov. - A tornából csak egyetlen gyakorlatot gyűlöltem: a helybenfutást. Tornatanárunk, egy leszerelt tiszt, szinte belevadult ebbe a gyakorlatba,és egyfolytában üvöltözött velünk: "Mi lesz, gyorsabban, még gyorsabban! Még gyorsabban..." És ez igy ment a végtelenségig.- Ragyogó! - örült meg Vahtangov. - Az emlékezete kitűnő kinzási formát sugallt. Tehát állapodjunk meg: amikor a hóhérok kinozni kezdik, maga megkezdi a helybenfutást.És semmi egyebet.De minden kinzásnál gyorsabban! Mint a gimnáziumban! S a nagyobb hatás kedvéért kötelet kötünk a hóna alá; azt, amely a balkonról függ alá. Próbáljuk meg! Pompásan sikerült! A hóhérok tizenöt másodpercig veszettül dolgoztak, Tolcsanov kétségbeesett helybenfutást produkált, azután következett a hóhérok pihenője; a köte- - len függő Tolcsanov ekkor kiszabadította két karját (ezt- 113
