Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- És lehetne időt találni arra, hogy a színpadon cigánykereket hányjanak vagy valami más effélét...? - próbálta Szimonov valamivel felékesiteni növendékeinek színpadi tartózkodását.- Már megint nem értettek meg semmit - haragudott meg ismét Vahtangov. - Bár talán egyszerűen nem tudom megmagyarázni maguknak... Nyilván félnek, hogy a szolgák, azaz fiatal munkatársaink unalmasan hajtják majd végre a színpadon mindazt, amiről az előbb beszéltem.- Jevgenyij Bogratyionovics...- He ellenkezzék. Én is színész vagyok és kitünően megértem a színészi természet művészi önzését. Jól van, megajándékozom magát és a szolgák csoportját! Ha jól dolgoznak az előadásban és láthatatlanná válnak, szavamat adom, hogy külön "szolga-pantomimot" állitok be az előszinpadon, az előtérben, a nézők orra előtt... És ebben egyedül a szolgák vesznek részt - Vahtangov fantáziájában nyilván már megjelent valamilyen kép. - A hires színészek közül senki nem zavarhatja, nem szoríthatja háttérbe magukat ezekben a percekben... A kis pantomim pedig elbűvölő lesz! - fejezte be rejtélyesen szavait Vahtangov.

E szavak és Jevgenyij Bogratyionovics vidáman felcsillanó szemei rögtön elűzték a zavart és bizonytalanságot, amelyben szolgáink napi gyakorlataikat végezték.

Vahtangov megtartotta szavát. Ahogy megkezdtük a szinpadi próbákat és megjelentek a díszletek, azaz-az applikált függönyök sokasága, amelyeket a nézők szeme láttára cserélnek a különböző képekben, az ügyes, pontos, ritmikus munka minden gondja a hat szolga vállára szakadt.

Meg kell adni; valóban "láthatatlanná" váltak.

Szimonov egy módszerrel, amelyet csak ő ismert, elérte, hogy a "szinészség" látszata is eltűnt hatosfogatából. Ebben kétségtelenül nagy segítségére volt Lvova, aki Vahtangowal dolgozott a Stúdió születésétől kezdve, kitünően megértette utasításait és minden feladatát olyan lelkese- 104 -