Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

» Akkor miért van színészekre szükség,miért nem színpadi munkásokat szerepeltetünk? - kérdezte a fiatal színészek egyik védelmezője.- ügy látszik, Önnek még korai a mi iskolánkban a fiatalokkal foglalkoznia (a védelmező az iskola egyik pedagógusa volt). Feltehetőleg nem értette meg, hogy milyen rendkívüli művészi képességekre van szükség ahhoz, hogy minden játék, minden érzelem nélkül adja a szolga Adelma kezébe a tőrt, amellyel az le akarja szúrni önmagát, vegye le a pihenni vágyó Kalaf lábáról a papucsot az éjszakai jelenetben - lépett működésbe Vahtangov képzelőereje, mint mindig, amikor egy-egy gondolatát továbbszőtte -, a pekingi utca díszleteit Altoum palotájának díszleteivel váltsa fel, karókon hozza elő a lefejezett bátrakat, »kik nem tudták megfejteni a hercegnő kérdéseit, törölje le Barah könnyeit, akit a hóhérok megkinoztak, élesítse a hóhérok bárdjalt.- Lesznek ilyen mozzanatok az előadásban? - lobbantak lángra a rendezők.- Lesznek vagy nem lesznek - nem ez a fontos! A fontos az, hogy maguk, s tanításuk nyomán a szolgák is megértsék, hogy miben rejlik színpadi cselekedeteik lényege. Hűben, te mire tanítod őket?- Ritmusra, táncra, a tárgyakkal való játékra - válaszolta Szimonov, a szolgák "vezetője".- És vállalkozol rá, hogy megtanítod őket láthatatlanná válni a színpadon?- Megpróbálom - felelte rendkívül komolyan Szimonov.

Az előcsarnokban más távlatból látjuk a színészt,mint

a színpadon - folytatta Vahtangov. - A szolgák munkája akkor bontakozik ki, amikor már az előadás minden eleme készen áll: a díszletek, jelmezek, kellékek, öltözékük legyen rendkívül egyszerű és szerény. Ezt beszélje meg még egyébként Ignatyij Ignatyeviccs&l. De a színpadon kifogástalanul kell mozogniuk...- 103 -