Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
Vahtangov áradozva dicsérte annak a színésznek bátor fantáziáját, akinél látta, hogy megértette és művészien megjelenitette szerepét. Kíméletlenül felfedett mindent, ami nem a szinészi képzelet termékeny talajén született, nem belülről fakadt, nem vált szervessé, hanem csupán külső forma maradt. Mindig úgy éreztük, hogy a színdarab minden epizódjára legalább háromféle színpadi változatot lehetne találni. De Vahtangovnál már készen állott a negyedik változat s már az ötödikről álmodott! így folytak le az előadás kezdő és befejező jelenetének próbái. Még néhány oldalnyi feljegyzésem maradt Vahtangov munkájáról az előszínpad szolgáival. Vahtangov elképzelésében már régen az előadás nélkülözhetetlen szereplőiként éltek, de a próbamunkába csak sokkal később kapcsolódtak be, akkor, amikor a darab szinpadravitelének elvei már véglegesen kikristályosodtak. A különböző jelenetek próbáihoz Vahtangov gyakran fűzött az előadás egészére vonatkozó rendezői magyarázatokat. A színpadon átfutó szolga például, átadta Kalafnak Turandot arcképét.- És ki legyen a szolga ? - kérdezték meg V&htangovot a rendezők - képeslap- és metszet—árus?- Micsoda ostobaság! - haragudott meg Vahtangov.A dolog lényege éppen az, hogy a szolgák véghezvisznek mindent, amire a darab szerint szükség van, de tulajdonképpen láthatatlanok maradnak.- Hogyant?- Épp ez azs hogyan! - utánozta Vahtangov partnere felkiáltását. - Meg kell tanítani a szolgákat alakitó színészeket: keltsék azt a látszatot, hogy nincsenek is a színpadon.Semmi játék. Semmi mimika. Semmiféle viszonyulás ahhoz,ami a színpadon szemük előtt történik. 102
