Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

előtte álló szóken keresztbevetett karjára támaszkodott. Valamennyien ismertük már Jevgenyij Bogratyionovics elégedetlenségének mindezeket a jeleit.

És néhány perc múlva valóban felhangzott a hangos, parancsoló t „Állj I"- Lehet, hogy minden helyes, ami itt történik, de nem kifejező - mondotta Vahtangov a színészeknek. - Uég nem eléggé tapasztaltak ahhoz, hogy a csehovi hősök jellemét megformálják. Nem követelhetem maguktól, hogy a hősből kiindulva oldják meg szerepüket. A szerepen végzendő munkának még csak annál a részénél tartunk, amikor önmagunkból kell kiindulni. Nem kívánom, hogy szenvelegjenek, s olyant ábrázoljanak, ami nem sajátjuk, amit nem tudnak Csehov szemével meglátni; a legfontosabb az, hogy átváltozzanak Hirinné, Sipucsinná, Mercsutkinává. Tehát valamilyen módon ki kell erőltetni azokat a körülményeket, amelyek között a szerző szerint ez a darab lejátszódik. A színészek elé feladatuk teljesítése közben kiegészítő akadályokat kell állítani.- Mit lehetne itt tenni ? - Vahtangov elgondolkozott egy percre, közben áthatóan nézte a színpadot. - Adjanak egy példányt a darabból - kérte.- A szerzői utasításs „Az elnök dolgozószobája - olvasta fennhangon. - Balra ajtó,amely a bank irodájába nyílik. Két Íróasztal. A berendezés keresetten fényűző: plüsshuzatu bútorok, virágok, szobrok, szőnyegek, telefon. Délidő. H i r i n egyedül van a szobában, nemezcsizmában..."- így szól a szerzői utasítás - gondolkozott el Vahtangov és ismét a színpadot nézte. - Nálunk viszont mi található mindebből? Talán csak „Hirin a nemezcsizmában". Helyesebben csak a uemezcsizma, miután Hirin jellemét még nem találtuk meg. Természetesen, csak tréfálok - fűzte hozzá Jevgenyij Bogratyionovics, észrevéve, hogyan homorúit el szavai nyomán Kirin alakítójának arca. - Lobaskov, magánál igen tetszetősen alakul ki a szerep és bizom ben- 97 -