Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

ne, hogy idővel megtalálja Hirin alakjának lényegét... De most nem erről van szó. Nincsen meg a színpadon az igazgatói szoha légköre, hiányzanak a kellékek is. Hol vannak mindezek a szőnyegek, szobrok, plüsshuzatu bútorok, virágok?- Jevgenyij Bogratyionovics - szólalt meg Janovszkij —, ön ismeri a lehetőségeinket. Minden, ami csak telt tőlünk, ott van a színpadon...- Tudom, tudom - szakította félbe Vahtangov - szegények vagyunk, mint a templom egere. De mégsem vagyunk egerek, szegénységünk olyan, mint a Montmartre festőié, akiknek gyakran nincs mit enniük és nincs mivel festeni képeiket, de dúskálnak az álmokban... Mi is dúskálni fogunk... az elképzelésekben! Nincsenek eszközeink az igazgatói szoba légkörének megteremtésére... Ó, pedig hogy kidekorálnám I - mondotta vidám huncutsággal Vahtangov. - „Csibészkedjünk” tehát azzal, amink van, hogy minél jobban végrehajthassuk a csehovi mü szereplőinek cselekedeteit. Mi van a mi színpadunkon? Hirin in': állványa, Sipucsin asztala - amely ugyan nem igen hasonlít egy igazgatói asztalhoz; két közepesen megviselt karosszék és két szép éjjeliszekrény a sarokban, hervadó virágokkal.- Frissek lesznek, Jevgenyij Bogratyionovics és a

karosszékeket is bevonjuk uj huzattal.7

- Elhiszem, Nyikolaj Pavloviés,'* mindent elhiszek. Maga nagyon ügybuzgó és nagyon becsületes. De a becsület és az ügybuzgalom a művészetben néha kevés. A művészet természetében benne rejlik a csalás, az illúzió! Most ezt fogjuk együtt megkeresni. A plüssfüggöny az ajtón valóban díszes, „igazgatói"...- Vera Konsztantyinovna8' hozta...

^•Nyikolaj Pavlovics NajovszkijO

‘Vera Konsztantyinovna Lvova- 98 -