Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

- De ha kimegyek, nem látom, hogyan foglalkozik a színészekkel, a darabbal! - próbálkozott meg a mi szempontunkból teljesen indokolt ellenvetésével Zahava.- Először is, egyik fülével hallgatózzék a kulisszák mögül, hogy mit mondok, egyik szemével nézze, mit teszek, másodszor pedig, ha valamit kihozunk a dologból, átadjuk magának, mint a Jubileum rendezőjének! így megfelel?- Teljesen - felelte Zahava, magával vitt néhány növendéket és elhagyta a nézőteret.- Vegyük tehát a darab legizgalmasabb pillanatát - fordult Vahtangov a színészekhez, akik már a színpadon álltak. - Mindenki arra törekszik, hogy elérje, amit akar: Mercsutkina meg akarja kapni a huszonnégy rubeljét, Tatjána Alekszejevna mindenkit arra akar kényszeríteni, hogy meghallgassa elbeszélését Grangyelevszklj öngyilkosságáról, Sipuc8in meg akarja tanulni a küldöttségnek tartandó váiaszbeszédét, Hirin be akarja fejezni a számításait. Kezdhetjük!

A színészek megkezdték a próbát.Hirin teljesen bebugyolálta fejét Báljába s Írópultjánál állva megpróbálta számításait tovább folytatni; Sipucain befogott füllel járt föl-le a szobában, Tatjana Alekszejevna a szoba közepén álló karosszékben ülve mesélt a Berezsnylckijéknél rendezett est tragikus eseményeiről, Uercsutkina kéréseivel üldözte Sipucsint.

Minden teljesen normális mederben folyt, mint minden jó próbán, ahol a színészek teljes erejükből Igyekeznek a rendezőtől kapott feladat végrehajtására.

De Vahtangovnak valami nyilvánvalóan nem tetszett. Hol a színpadra tekintett, hol körülnézett, majd szemét behunyva figyelt arra, hogy mi történik a színpadon, hátratámaszkodott, teljes testével előredült, állával az

6,A cselekmény folyamán a bútorok és kellékek egy része természetesen elkerült eredeti helyéről.- 96 -