Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
Áttérünk a rendezésre
- Vajon nem adja át helyét a villamoson egy nőnek talán nem segíti fel a kabátját egy idősebb asszonynak? Hiszen egy szép kolléganőjének igen elegánsan nyújtja át kabátkáját! És nem is kéri hozzá az én engedélyemet. Csak ne piruljon el! Â magam szemével láttam. Tudja, hogy kiről beszélek!- Uramisten, Vahtangov valóban mindent tudott rólunk. Én meg e pillanatban 1égszivesebben a föld alá sülylyedtem volna, mert tudtam, mire céloz Vahtangov és féltem, hogy leleplezi a regényemet... Szerencsére ez nem történt meg.- Mondja meg mindenkinek, aki magához hasonlóan húzódozik a feladattól, hogy „csak az inas fia fél attól, hogy barátjára felsegítse a kabátját". A mondás nem tőlem származik, hanem Bemard Shaw-tól. Mély és találó mondás. Mi nem vagyunk inasok és a Stúdióba barátok jönnek hozzánk! Minden világos? Akkor gyerünk tovább. Beléptünk a kelléktárba, arra a helyre, amely első rendezői munkám színpadi teréül szolgált. Janovszkij barátunk ideális rendben tartott itt mindent. Az egyik fal mentén a vállfára akasztott jelmezeket egyszerű szürke vászon borította. A padlón, a fogasok alatt néhány kerek doboz állt a parókákkal. Minden dobozon cimke, rajta a fel-p irattal, hogy milyen darabhoz való paróka van benne. • A jelmezek alatt cipősdobozok sorakoztak ugyanilyen felirattal. A másik fal mentén két nagy asztal állt a kellékekkel. Az asztalokat is valami gézszerüség fedte. Volt ott egy szekrény is a tálak és az apróbb kellékek részére. Egy másik szekrényben az elektromos felszerelés kapott helyet. Néhány rivaldatag és lámpa a mennyezetről függött alá. Minden ragyogott a tisztaságtól, minden átgondoltan, célszerűen nyert elhelyezést. Ebben az időben a Stúdiónak volt néhány szindarabrészlete, amelyeket néha Vahtangov engedélyével ingyenes előadásokon és un. "Munkás Színházakban" mutattak be.- 89 -