Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

Milyen helyzetgyakorlatokat végeztek? - kérdezte tovább Vahtangov.- A szomszédos szobában meghal a fivérem - kezdett bele valaki gyászos hangon annak a helyzetgyakorlatnak elbeszélésébe, amelyet nemrég tanultunk. - Belép az anyám, aki eszeveszetten szereti fivéremet. Semmit sem tud a fiú reménytelen állapotáról. Megőrülök a gondolattól, mi lesz itt, ha meglátja fivéremet...- I-igen... húzta a szót határozatlanul Vahtangov. - 3s mit tett ön, amikor „megőrült a gondolattól"?- Semmire sem emlékszem... Úgy játszottam, mintha ködben élnék...- Igen... És milyen helyzetgyakorlatokat végeztek még? - folytatta a kérdezősködést Vahtangov.- A szomszéd szobában összeült a biróság... Szörnyű elgondolni, mi lesz, ha meghozzák az Ítéletet - tájékoztatta egy hallgató a másik helyzetgyakorlat tartalmáról.- Megint a szomszéd szobában! - szakította félbe váratlanul Jevgenyij Bogratyionovics. - És ki emlékszik egy helyzetgyakorlatra a „szomszéd szoba" nélkül?- Nem, ilyen helyzetgyakorlat nem volt - feleltem valamennyiünk nevében, mint a tanfolyam bizalmija.- Akkor hát végezzünk el egy helyzetgyakorlatot ebben a szobában, nem pedig a szomszédban. És nincs szükség eszeveszettségre, őrjöngésre, rettegésre. Valami egészen egyszerű dolgot. Például: abban a sarokban áll egy kemence vagy kandalló. Be kell gyújtani és el kell benne égetni papírokat, leveleket, szóval amit akarnak.- Ez az egész? - kérdezte valaki bizonytalan hangon.- Igen.- Ennyiből áll a helyzetgyakorlat?- Igen.- És mit kell itt átélni?- Nem tudom. Amit akarnak. Ki végzi el?- 8 -