Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

i.2 osztály hallgatott. Helyzetgyűl:ötletet végezni Vahtangov előtt! ts ebtől állapítja n>ajd ^eg, hogy le?:-c belőlünk színész, rendező, vagy sem! Ss milyen egyszerű helyzetgyakorlat! Semmit nem mutathatunk benne. Bddlg úgy értelmeztük a helyzetgyakorlatot, mint a mély vizbe való ugrást. Például az előadó azt javasolja, hogy játszunk el egy helyzetgyakorlatot Maupassant A kikötőben cimü regényének témájára. A kikötői bordélyban egy matróz találkozik egy lánnyal. Csak később tudják meg a megrendítő igazságot, hogy testvérek. Amikor a fiú tengerésznek állt be, a lány még kicsiny volt, s a matróz már nem is emlékszik húgára. A leány elmeséli, hogy szüleik időközben meghaltak s őt, Francoiset a nyomor egy idegen karjába hajtotta... és igy tovább.

Micsoda tág tér az élmények, kitörések számáéra! Ez helyzet! Egy ilyen helyzetgyakorlatban vagy hajótörést szenvedsz, vagy olyan átélést produkálsz, hogy még tanárod is csodálkozva tárja szét karját. Kiderül, hogy lehet-e hinni „érzéseidben" vagy sem. Leggyakrabban hisznek bennük. Most meg a kandallót kell begyújtani. Éreztük, itt valami csalafintaság rejlik. De ml? Vahtangov nyilvánvalóan jóindulattal volt hozzánk. A rébusz megfejtésébe merültünk... és hallgattunk.- Ha mindenki hallgat - szólalt meg Vahtangov -, a bizalmi végzi el a helyzetgyakorlatot. így vezették be nálunk még Adasev^* iskolájában. Ki a bizalmi ?

Én voltam. Megadóan felálltam és elindultam a szoba sarka felé, amelyre Jevgenyij Bogratyionovics még korábban rámutatott.- Hova megy? - hangzott fel mögöttem Vahtangov hangja. - Ott nincsen semmiféle kandalló.

5*A. I, Adasev, a Művész Színház színésze, aki 19iU-Den sziniiskolát nyitott Moszkvában.- ó -