Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

I- Mivel kezdjük meg a dolgot? - tette fel a kérdést önmagának és nekünk. - Tudom, hogy rendezők akarnak lenni. De egyenesen a rendezéssel nem lehet a dolgot megkezdeni. A rendezőnek színésznek is kell lennie - akár közepes színésznek, de színésznek. Mint mondjuk én. Ne mosolyogjanak, én rendkívül közepes színésznek tartom magam. De itt van például Misa Csehov - természetesen ismerik -, ő elsőrendű színész. Tehát ahhoz, hogy rendezőkké váljunk, kicsit színésznek is kell lennünk. Színész pedig csak az lehet, aki ismeri Sztanyiszlavszkij módszerét. Tudom, hogy meg akarnak ismerkedni ezzel a módszerrel. De én elsősorban azzal akarok megismerkedni, hogy magukban,egyénként, milyen színészi adottságok rejlenek. Egyeztessük hát össze a maguk kívánságát az enyémmel. A dolgot a következőképpen képzelem: a módszer elemeinek gyakorlati tanulmányozása közben megismerem magukat, s közben egyet s mást elmondok a rendezésről is. Egyébként, kérem véssék az emlékezetükbe: K. Sz. /Vahtangov csak igy beszélt Sztanyiszlavszkijról/ módszerét csak a gyakorlati munka során lehet tanulmányozni. Következtetéseket és általánosításokat csak később vonunk le, két három hónapi munka után. De még jobb, ha ezt átengedjük K. Sz-nek. A napokban felolvasta nekem a színészekkel végzett munkáról szóló feljegyzéseit - hallatlanul érdekesek! Tehát, lássunk munkáihoz! Természetesen tudják, ml a helyzetgyakorlat?

Milyen vidám, átható tekintetet vetett ránk Vahtangov, amikor a hírhedt „helyzetgyakorlat" szót kimondta! Mint színész, nagyon jól tudta, hogy azokban az években a Sztanyiszlavszkij módszer tanulmányozói számára nem létezett ennél rettenetesebb szó. Helyzetgyakorlaton mindenki azt értette, amit akart: rögtönzést, gyakorlatot, egy rövid kis darabot, a rendező által megadott feladat teljesítését stb.

Ezért természetes, hogy Vahtangov kérdésére mély hallgatás volt a felelet.- 7