Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
Áttérünk a rendezésre
ÁTTÉRÜNK Â RENDEZÉSRE Állhatatosságunk végül is meghozta gyümölcsét. Azon a napon, amikor Vahtangov az első rendezési órát tartotta, a következő szavakkal fordult hozzánk:- Bevallom, eddig még nem volt rendezőcsoportom, de nincs ellenvetésem az ellen, hogy megpróbáljam magukat rendezésre tanítani. Mint mindig, most is egy sor előfeltételt szabok. Jegyezzék meg: én tanítani fogom magukat, ha azonban úgy érzik, hogy túl sokat követelek - lépjenek vissza. De lépjenek vissza most, azonnal, ne húzzák a dolgot. Becsüljék fel erejüket, gondolkozzanak jellemükről, szabadidejükről, s utána holnap sajátkezüleg huzza ki a nevét a rendezői csoportból az, aki vissza akar lépni. Aki viszont tőlem akar rendezést tanulni, annak a következő kötelezettségeket kell magára vállalnia - Vahtangov noteszt húzott elő zsebéből -, ide Írtam föl azt, amit az első beszélgetésünkre készülve feljegyeztem - fűzte hozzá. Először : bármennyien vannak is a rendezői csoportban - most öten, lehet, hogy egy hónap múlva háraan-négyen maradnak, de lehet, hogy egy-két ember csatlakozik hozzánk -, ismétlem, bármennyien vannak is, önök csoportot alkotnak. Kollektívát, amely közösen felel mindazokért a pontokért, amelyeket felsorolok. Helytelennek tartanám - elvileg helytelennek -, ha külön-külön foglalkoznék magukkal. Csakis a csoportot, a kollektívát fogom tanítani és a maguk részéről a foglalkozásokért az egész csoport felelős. A szervezési problémák megoldására válasszanak bizalmit. Én már gondolatban kijelöltem valakit- 76 -