Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

dott, az Áradás előadása után, amelyben Igen élesen, hallatlanul érdekesen formálta meg Frezer tőzsdeügynök szerepét.

Hogy mit beszéltem Vahtangowal a vele töltött tiztizenöt perc alatt, arra nem emlékszem. Csak szokatlanul mozgékony arca, maszkját ügyesen lehámozó keze, vidám, a tükörből kicsit gunyorosan rám villanó pillantása maradt meg emlékezetemben. Nem tudom, mi lehetett rajtam nevetséges. Be Vahtangov jókedvű volt azon az estén és váratlanul könnyen belement abba, hogy tanítani fog minket.

Talán egyszerűen a nevünk keltette fel érdeklődését: „Filmstúdió". A film azokban az években még uj művészet volt, s egy filmstúdió növendékei oktatásának feladata /természetesen nem mi magunk/ érdekelte Vahtangovot. Mindig vonzotta minden,ami uj. Szóval a következő napon egész osztályunk /a szó szoros értelmében gimnáziumi osztályban voltunk, iskolapadokkal és palatáblával - a lánygimnáziumban, amelynek épülete most is ott áll a Herzen és Brjuszovszkij utca sarkán/ határtalan izgalomban volt. Vahtangovnak minden percben meg kellett érkeznie. Az előcsarnokban, a ruhatárban és a tanári szoba mellett őrséget állítottunk. Borisz Vitalevio8 Csajkovszkij, Olga Vlagylmirovna fiahmanova és a többi tanárunk külön akarták üdvözölni Vahtangovot stúdiónkban. Más csoportok tagjai irigyeltek bennünket, izgultak értünk, pillanatonként kiszaladtak a nagy lépcsőházba - senki sem akarta elmulasztani Vahtangov megérkezését.

Jevgenyij Bogratyionovics, megbeszélésünk szerint, pontosan nyolc órakor érkezett meg. Fogadtatása ünnepélyes volt. A Stúdióban félbeszakadt az oktatás, a tanárok és növendékek Vahtangov üdvözlésére siettek. Jó tizenöt percbe telt, míg Vahtangov eljutott a mi tantermünkbe.

Leült a tanári asztal mellé, figyelmesen végignézett valamennyiünket és egyszerűen, természetesen azonnal munkához látott.- 6 -