Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

- Mit tegyünk? Néha a művészet kedvéért, 8 annak a feladatnak kedvéért, hogy a kispolgárok hitvány6égát velejéig bemutassuk, szentségtörő kézzel kell nyúlnunk a népi lélek legszebb kincseihez.

Mert az orosz dal: a nép lelke. Bánkódik, felvidul, szemrehányást tesz, felemeli azokat, akik szeretik és becsülik. Mennyire ismerték, milyen mélyen átérezték és megértették legjobb Íróink a dalt, milyen nagy helyet szenteltek neki alkotásaikban. Mindannyian felhasználták: Puskin, Gogol, Nyekraszov, Turgenyev, Kolcov, Majkov, Osztrovszkij... Jó lenne egyszer a Szegénység nem szégyent játszani... Nem?

De mindez lira. Folytassuk a munkát - mondotta Vahtangov. Keressük, válogassuk a mi Lakodalmunk színpadi cselekményének más mozzanatait. Tehát asztalunk két részre van osztva és bármely pillanatban szervírozhatunk - amint a franciék mondják. Nos, tegyük is meg.- Az, amit most maguknak javaslok, egyszerre vonatkozik az alak pszichológiájára és a színésznek arra a képességére, hogy bármit igazolni tudjon a színpadon,a helyzetgyakorlatok végrehajtására és a rendező munkájára a beállításokon. ..

Vahtangov elgondolkozott egy pillanatra, mi pedig rendkívüli figyelemmel vártuk mondanivalóját.- A következő oldalról közelítjük meg, amit kigondoltam - folytatta Jevgenyij Bogratyionovics. - Yalamenynyien azok maradnak, akik eddig voltak: Csehov Lakodalom ciaü színdarabjának szereplői - s minden egyes alakban ott rejlenek a „mag" csirái, amelyek a próbák folyamán kifejlődtek, kibontakoztak.

Maguk összegyűltek a lakodalmon, énekeltek, táncoltak, pletykálkodtak, veszekedtek, kibékültek, udvaroltak, azélkánoskodtak stb.

És egyre csak a különböző helyeken felállított tálakat, borosüvegeket nézték, úgy, ahogy azokat most a szin- 66 -