Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

pádon elhelyeztük; nézték őket és ezt gondolták: mikor jön már a vacsora?

S még mindig nem hívják magukat asztalhoz! Először is: nincs itt a generális; másodszor - a terem tulajdonosa tiz felszolgálót Ígért és csak kettőt adott. A többieket nagyobb keresettel kecsegtető munkára küldte. Egyszerre több termet is bérel és ma az egyikben sürgősen bőséges halotti tort kellett rendezni - ide küldött nyolc felszolgálót az Ígért tiz közül. „Meglesznek kettővel is" - határozta el a vállalkozó. - „A lakodalom nem halotti tor. A vendégek maguk la kiszolgálhatják magukat. Levonok majd tiz rubelt a terembérből. A fösvény Zsigalovék még hálásak is lesznek érte!"- Ezt, hogy úgy mondjam, előzetes tudomásulvételre közlöm. Játszani pedig a következőt kell: a vendégek már annyit táncoltak és annyira kiéhezettek, hogy szívesen teljesitik a menyasszony szüleinek bármely utasítását, csak hogy végre evéshez-iváshoz jussanak.

Nasztaszja Tyimofejevna és férje tudják, hogy csak két felszolgálóra számíthatnak. Arra a hosszú magyarázatra, amit én adtam, hogy bevezessem magukat az „adott körülmények" közé, a Zsigáiov házaspár szövegében nem kerül sor. Újat hozzáírni, nem kell. Zsigáiov Csehov szövegében a következőket mondja: „Hát üljünk le, uraim, kérem tisztelettel! Tessék! Vacsorához! Fiatalság!" és most minden vendégnek fel kell Ismernie és meg kell értenie, hogy mit kiván tőle a gazda. Világos, hogy a rendelkezésünkre álló két felszolgáló viszi majd a helyükre az asztalokat - ez a legnehezebb munka. Kérem, állítsák az asztalokat átlósan a színpadra, nem pedig a rivaldával párhus&mosan. Utána pedig minden vendég elgondolja, hogy mit ragad meg az enniinnivalóból és viszi az asztalra, hogy ne ejtsen csorbát tekintélyén ás rangján... Hős, latolgassanak és azután mondják meg, hogy mit szándékosnak az asztalra vinni.- 67