Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

ahhoz, hogy összeszokott társasággá forrjanak össze, mégpedig nem színészi , hanem a csehovi hősök társaságává - hangsúlyozta Vahtangov -, igen hasznos, ha valamennyien együtt bocsátkozunk a szerző által megadott körülmények között szokásos, közös cselekvésekbe. Énekeljenek! Rendezők, jegyezzék fel a gyakorlatot!- És mit énekeljünk? - kérdezte valaki.- Ami csak tetszik. Ki mit akar...- De akkor nem lesz kórus.- Ne nyugtalankodjanak, az lesz, amire szükségünk van. Énekeljenek!

Esküvői termünk különböző helyeiről hangok csendültek fel. Volt, aki a Volga anyánk ölént énekelte, másvalaki a Sztyenka Rázint, egy harmadik pedig a Hej pitvarom, pitvarom... kezdetű dalt.

Az egyik vendég az első dalhoz csatlakozott, mások a másodikhoz, a harmadikhoz... Borzalmas hangzavar keletkezett.

Az első percekben kibirhatatlannak éreztük ezt a kakofóniát. De bármilyen különös is, egy bizonyos idő múlva hozzászoktunk és minden daloló csoport a maga dalának szövegével „felelgetett" más csoportoknak.

Vahtangov kezében megcsendült a csengő és mi elhallgattunk.- Nagyon sajátos benyomás keletkezik az emberben - mondotta. - Valami hihetetlen szomorúság rejlik e saját motívumukat hangoztató csoportokban. Ezekbe a kispolgárokba még annyi művészi Ízlés sem szorult, hogy közös dalt formáljanak. Tehetségtelenség, ostoba korlátoltság árad belőlük. Emlékezzenek vissza ebben a helyzetgyakorlatban is egymáshoz való viszonyukra, egyik csoportnak a másikhoz való viszonyára és... a dalra, a csodás orosz dalra, amelyet oly tehetségesen csúfítottak el - fűzte hozzá vidám iróniával Vahtangov.- 65 -