Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

lekedni fognak e szerepekben, addig, amíg csak a próbák megkívánják. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy keressék meg, gyakorolják Dimbának, Zsigáióvnak, Aplombovnak, a menyasszonynak, Zmejukinának, Jatynak viszonyát mindahhoz, ami magukat a színdarabban körülveszi. Ez rendezési feladat is: rá kell vezetni a színészt a szerep magjára.

Nem akartam hosszan elbeszélgetni magukkal e szerepről, a jellemekről, a „magról”, be akartam vonni magukat a közvetlen cselekménybe s magam is bekapcsolódtam a játékba, a cselekménybe, a csehovi párbeszédekbe. Ez fiatal rendezőknek való feladat.- Valaki kérdést tett ma fel Csehov költőiségéről. Mo3t már késő van ahhoz, hogy megbeszéljük ezt a témát. Én is, maguk is kifáradtunk. De erről még feltétlenül beszélnünk kell. Nem vitás, hogy Csehov müveit áthatja a költőisóg, a sajátos, csehovi lira. E lira alapja a természet, a csodás orosz természet! És az emberj akinek egész élete elszakithatatlanul összefonódik a természettel. Nagyon igaza volt Nyemirovics Dancsenkónak és Sztanyiszlavszkijnak, amikor Csehov minden darabjában a természet színpadi kifejezését és felidézését keresték: az esőt, a szelet, a nap pásztáit a szobában, sőt azokat a szúnyogokat a Cseresznyéskertben, amelyek ellen maga Csehov rettenetesen tiltakozott.- Tiltakozott, de milyen sokat irt ezekről a szerencsétlen szúnyogokról! Valamikor tréfából öaszeszámláltam: hatvanhét elbeszélésében szerepel szúnyog! Naturalizmus, mondják... Ha túlzásba visszük, akkor valóban az. Talán a Művész Színház is többet el játszadozott ezzel, mint amenynyit a csehovi darabok költői eleme megkívánt. De maga az ut, az egyedüli helyes ut volt!- Nos, elég a fecsegésből! Majd legközelebb. És játsszák el ötször egymásután, megszakítás nélkül a Lakodalmat !- 50 -