Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

Vahtangowal együtt hagytuk el a stúdiót. Zuhogott az eső, hideg, barátságtalan idő volt. Érződött az Ősz leheleté.- Hol vagy, tavasz?! - kérdezte váratlan bánattal, hangoséul Vahtangov. És megszokott hangján azonnal feltette a kérdést: - Honnét való ez? Melyik elbeszélésből? Nem ismerik? Olvassák el az Oszt - ez Csehov egyik legköltőibb elbeszélése.

X X X X X

Néhány nappal később, összegyűltünk este és felolvastuk az őszt.

Egymásután, sorban olvastuk, ki jobban, ki rosszabbul, de mindenki arra törekedett, hogy minél mélyebbre hatolva az elbeszélésbe, felfedezze azt a költőiséget, amelyről Vahtangov beszélt.

De amikor megtárgyaltuk az olvasottakat, kiderült, hogy senki sem lelte meg a lira sajátos jegyeit, sőt, éppen ellenkezőleg, sokkal prózaibbnak, mindennapibbnak /hogy ne mondjam - naturalistábbnak/ találtuk, mint Csehov más elbeszéléseit.

Végül megegyeztünk abban, hogy Jevgenyij Bogratyionoviccsal megbeszéljük a dolgot.

Lelkiismeretesen készültünk a következő próbára:

végkimerülésig táncoltuk a francia négyest, gyakoroltuk a párbeszédeket, végigfutottunk néhányszor az egész darabon.

Vahtangov érkezése előtt begyújtottuk a kandallót, bár kint meleg volt. De visszaemlékeztünk arra, hogy Szul-arzsickij megkövetelte: azokon a napokon, amikor Cgehovdarabot próbálnak, ropogjon a tűz, s ezért mindenesetre begyújtottunk.

1 színpadon minden ól volt rendezve az előzetes terv szerint: & rivaldával párhuzamosan állott az ételekkel és borokkal gazdagon megrakott esküvői asztal; félkör- -