Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

Stúdió minden helyisége ragyogott a tisztaságtól. Az ajtók sarkig tárva, hogy a vendégek viharként száguldozhassanak a szobákon át, a vőfély tarsolyában számtalan francia né­gyes figurája lapult, az előcsarnokban vidáman ropogott a tűz a kandallóban, miután néhány napja igen nedves volt az idő. Ezt a kandallót szemelte ki magának Vahtangov tar­tózkodási helyül, amikor megérkezett a Stúdióba.- Ez aztán csehovi - mondotta s leült a kandalló nyitott lángja mellett. - Valamikor, az Első Stúdióban Csehov Nagy utón cimü darabját próbáltuk. A cselekmény egy csapszékben játszódik le, egy téli éjszakán. Vidáman lobo­g gott a tűz, mindnyájan köréje gyűltünk. Szuler a próba kezdete előtt utasítást adott, hogy az előcsarnokban álló hollandi kandallót gyújtsuk be, mellételepedett, a tűzbe nézett, azután megkezdte a próbát... Csehov neve valaho­gyan mindig emlékezetünkbe idézi az élet ilyen kellemes, elengedett perceit. Valójában pedig mennyire nem „kelle­mes", mennyire kíméletlen szerző! Nos, önök eldöntötték magukban, kinek melyik Csehov elbeszélés a „kedvence". Hadd halljam.- Jonics...- A kutyás hölgy...- Ványka...- A léha asszony...- Asszonyok...- A zongorista...- A 6. számú kórterem...- Anna a férje nyakán...- Elég - állított meg minket Vahtangov. - Van-e olyan az emlitett elbeszélések közül, amelyiknek szeren­csés befejezése van? ^'Leopold Antanovics Szülerzsicki,i - a Művész Színház Első stúdiójának egyik szervezője, rendező.- 49 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom