Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
A rendezői órák folytatódnak
Sçsukln: A zongoristának elfárad a keze. Minduntalan meg kell állnia, hogy akár egy percre is kirázza kezéből a fáradtságot, ahogy a zenészek mondják: elengedje a kezét. Vahtangov: Nagyszerű kifejezés és a szünet kitűnő indokolása. Teljes egészében elfogadom. És szó se legyen semmiféle „groteszkről”. Tisztelt elvtársuk pedig a szimbólumaival és gogoli asszociációival fékezze a képzeletét. Csehov nem Gogol! Arról, hogy Csehov milyen, még gondolkodunk, de nem nagyképűen, mint ahogy a maguk naplója teszi. A következő találkozónkra minden szereplő Írja le négy sorban kedvenc Csehov-elbeszélésének „magvát"! Kotlűba.1 : Magvát? Vahtangov: Ez az uj Konsztantyin Szergejevics tanításában. A szerepnek, a színdarabnak magva van. E magból nő ki minden. A mag - a színdarab és a szerep alapja. Meg kell találni ezt a magot és belőle kiindulva eljátszhatjük a darabot, a szerepet. Az Első Stúdióban most ilyen módszerrel dolgozom, önmagámon ellenőrzőm a dolgot. Maguk pedig gondolkodjanak... Gondolkodjanak, gondolkodjanak erről! Ezen az estén nem próbáltunk tovább. Jevgenyij Bogratyionovice az „öregek" egy csoportjával szervezési kérdésekkel foglalkozott, mi, fiatal rendezők pedig lelkesen vitattuk meg az este eseményeit, emlékezetünkbe idéztük Csehov elbeszéléseit, összehasonlítottuk őket, válogattunk, hogy melyiket is szeretjük közülük legjobban. Vahtangovot, mint mindig, csaknem az egész stúdió hazakisérte. A következő héten át lelkiismeretesen próbáltuk Kotlubajjal a szüneteket, pihenőket, hogy ragyogóan felkészülve álljunk Vahtangov elé. Jevgenyij Bogratyionovics a megbeszélt időben érkezett. A színpadot gondosan előkészítettük, az esküvői asztalt lakodalmas kellékek díszítették, különböző formájú üvegek, rajtuk borfajták címkéivel - az üvegeket, mint minden színházban, erős, hideg teával töltöttük meg. A
