Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

tétlenről". - Hangja lágyan, simogatóan csengett. Arcát az a különös mosoly világította át, amelynek kedvéért kétszer annyit Is szívesen dolgoztunk volna.- A művészetben semmit nem érhetünk el könnyen - fordult hozzánk, amikor elhelyezkedtünk a teremben. - Úgy gondolják, hogy csak önöknek volt nehéz dolog, hogy egy

A

fárasztó nap után itt táncoljanak a színpadon? * Hát nekem? Nekem sem volt könnyű... A naplóval kezdtem... Az, amit ott Nyikolaj Mihajlovicsról Írtak, semmiség... Kijavítja a hibáját! De a naplóban feljegyezték, hogyan foglalkoztak önállóan a Lakodalommal, és ezek a feljegyzések nem tetszettek nekem. Túl sok bennük a Csehovról szóló bölcs elmélkedés, de szó sem esik bennük a Lakodalom légköréről, életbeli és színpadi atmoszférájáról.

Miközben Nyikolaj Mihajloviccsal kötölődzködtem, egész idő alatt azon gondolkoztam, hogyan zökkentsem be magukat a legegyszerűbb és legreálisabb módon a Jaty, Dimba, Mozgovoj stb. fajtájú emberek helyes közérzetébe.

Nos, gondoltam, táncoljanak. Egy lakodalom elképzelhetetlen francia négyes nélkül. Egy lakodalmon mindenki táncol, akár akar, akár nem. így szokás! Ezt gondoltam ki, maguk pedig táncolnak. Nyikolaj Mihajlovlcs iparkodik, hogy jóvátegye hibáját, szinte beleszakad az igyekezetbe!... Én meg még csak olajat öntök a tűzre. „Vidámabban", kiáltom, bár látom, hogy szakad mindenkiről a veríték.

És egyszerre csak a következő jutott az eszembe: érdekes lenne megnézni, milyenek ezek a léhütők tánc közben és milyenek, amikor néhány pillanatra felocsúdnak az értelmetlen, de elkerülhetetlen lakodalmi szertartások bűvköréből. És megláttam! Nem rögtön... Az első pihenő alkal^•Ezen a nyáron a növendékek többsége a nappali intézeti munkája mellett este /még gyakrabban éjszaka/ is dolgozott Vahtangov stúdiójában. „Függetlenítettek", akik minden erejüket a szeretett ügynek szentelhették volna, szinte egyáltalán nem voltak köztünk.- 45 -