Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

veszélyeztette, az ügyeletes megindította a gramofont, amelyen a rossz lemez állhatatosan fújta és ismételgette ugyanazt a mondatot.

Legkevésbé azt a táblát szerettük, amely akkor jelent meg, ha valamelyikünk okvetetlenkedett, fontoskodott a próbán. A táblára ez volt Írva: „Az öreg Noénak három fia volt: Szim..." és a többi rész kipontozva. Ki volt ez a Szim és mit tett? Jáfet, a harmadik fiú - szintén rejtélyes valaki... S ott van még a második fiú is... De vajon mi közünk van nekünk Noé sarjaihoz?...

Ezek a fegyelmi módszerek rendkívül naivak voltak és könnyű játékká is zsugorodhattak volna, ha Vahtangov nem kívánta volna meg, hogy az ilyen incidenseket vezessük be a Stúdió naplójába. Minden nap külön oldalt kapott ebben a naplóban, amelyet a napos hallgató vezetett és Vahtangov az óra kezdetén először is a naplót kérte.

És ekkor kiderült, hogy ezeknek az egyszerű módszereknek segítségével Vahtangov részletes betekintést nyert a Stúdió életébe azokon a napokon is, amikor nem volt Jelen, sőt figyelemmel tudta kisémi valamennyi hallgató magatartását is.

Kiegyensúlyozatlan természetem eredményeképpen - hol túl félénk voltam, hol túl heves - az első időben elég sokat szerepeltem ebben a naplóban.- Lássuk csak - mondotta Vahtangov, belelapozva a naplóba -, Nyikolaj Mihailoviccsál két bejegyzés is foglalkozik a héten. Az első: „Élesen és igazságtalanul rátámadt partnerére, Janovszkijra, aki önhibáján kivül késett a próbáról.” A második: „Nagyon meglepődött, amikor a Lakodalomban a vőfély szerepét osztották rá. Azt mondta, hogy még arra sem emlékszik, hogy ilyen szerep előfordul-e a darabban..."

Vahtangov néhány pillanatig elgondolkozott e beírásokon.- Mióta van a mi Stúdiónkban? - kérdezte tőlem.- 39 -