Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

- Három hete.- És Nyikolaj Pavlovics Janovszkijt mióta ismeri?- Együtt dolgoztunk mér a Sáljapin-studióban ia.- ügy emlékszem, ott egy teljes színdarabot rendezett?- A Forradalmi lakodalmat, ön látta a darabot, Jevgenyij Bogratyionovics.- Mit játszott benne Janovszkij?- A tábornokot.- Nem főszerepet?- Nem.- Maga rendező volt: biztos parancsolgatott neki? Nos, Nyikolaj Pavlovics?- Dehogy is - szólt közbe Janovszkij -, Kolja nagyon tapintatos rendező volt.- Most csak bajtársias szolidaritásból mentegeti Gorcsakovot. Maga tartózkodó, komoly ember, biztosan nem förmedne rá a barátjára ok nélkül... Nem tudom, hogyan vélekedik erről — fordult hozzám újra Vahtangov —, de én azt gondolom, hogy a színházban fegyelmezni kell magunkat és minél kevesebbet kell kiabálnunk. Maga pedig a Stúdióban, ahová azért jött, hogy rendezést tanuljon - élesen, igazságtalanul beszélt társával...- Jevgenyij Bogratyionovics, rögtön megmagyarázom...- Inkább azt magyarázza meg - fojtotta belém a szót Vahtangov -, hogy lehet az, hogy nem emlékszik a vőfély szerepére a Lakodalomban. Ez nagyon meglep. Egy ilyen olvasott fiatalember, rendező szeretne lenni - és kiderül, hogy nem emlékszik a vőfély szerepére! Ragyogó szerep, és pontosan a maga rendezői adottságai szükségesek hozzá. Nos hát, vezényeljen: „Grande ronde, s'il-vous-plais!"^*

Vezényelnem kellett.

^•Nagy kör, kérem Önöket !- 40