Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

- 6s mit fog tenni a kandallónálT - kérdezte Vahtangov. - Begyújtania nem kell, ahogy először gondoltuk. Már ég - mutatott a sztaniöl visszfényére a kandalló „szájánál".

Miközben lelkiismeretesen foglalkoztam a kandalló elkészítésével, elfelejtettem Jevgenyij Bogratyionovics előző utasítását és „művészi benyomásra" törekedve, idő előtt begyújtottam a kandallót.- Mi a kivénsága, Jevgenyij Bogratyionovics? - kérdeztem engedelmesen.- Mit tenne, ha most nem itt, mi velünk lenne, hanem a Gránát utcában?- Nehéz erre felelni - mondtam, - Gondolkoznom kell...- -Akkor hát menjen és gondolkozzék - mondotta Vahtangov, s a kandalló mellett álló karosszékre mutatott, ő maga a hallgatóság felé fordult és meg sem várva válaszomat , folytatta a félbeszakított beszélgetést. Gépiesen visszatértem az ebédlőmbe és a karosszékbe ültem.- Mit tennék a Gránát utcában, „a mi stúdiónkban", a kandalló mellett? - kérdeztem önmagámtól. - Olvasnék? Várnék a társaimra, hogy együtt lássunk munkához? Talán egy verset olvasnék, valamiféle töredéket... Nem, mindez nem igen vonzott, pontosabban: nem éreztem azt, hogy biztosan ilyesmit tennék. S miközben mindezt latolgattam, váratlanul eszembe ötlött, hogy „studiónl»" gazdájának nem fizettük ki a villanyszámláját. A helyiségért,ebédlőjének használatáért ez a sajátos mecénás /valóban szerette a színházat és rendkívül szívélyes volt hozzánk/ nem fogadott el pénzt. De megbeszéltük, hogy a lakás fűtési és világitási költségeihez hozzájárulunk. Egy héttel ezelőtt odaadta nekem a villanyszámlát, én meg nem fizettem ki, sőt azt is elfelejtettem, hogy hová tettem. Megfeledkeztem a helyzetgyakorlatról és kezdtem kiszedegetni zsebeimből a különböző cédulákat. A villanyszámlát nem találtam, de néhány cé- 12 -