Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

- Akkor pedig - folytatta Vahtangov - természetesen e két esztendő alatt kitartóan dolgoztak a szerint a program szerint, amelyről első beszélgetésünk alkalmával szó esett és amelyet, remélem, nem felejtettek el...- Két esztendeje! Arra emlékeztünk, hogy beszélgettünk. Nekem valahová fel is volt Írva. De rendezői program. .. Társaim arcáról Ítélve ők sem emlékeztek többre, mint én.

Kinos csend állott be.- Nos, kezdjük - mondotta Vahtangov, nem zavartatva

magát a mi hallgatásunktól. - Zsebéből előkerült az oly

ismert kis notesz.- Nálam ez áll: olvasni, olvasni, olvasni. Kezdve a reggeli újságoktól - ez kötelező -, folytatva minden újonnan megjelent alkotásig. S azonkívül újra átolvasni a klasszikusokat. Ki mit olvasott e két év alatt? Nem teljes felsorolást kérek, nevezzék csak meg azokat az alkotásokat, amelyek magukkal ragadták, megrendítették Önöket.- A költemények! - szólalt meg rövid szünet után Hűben Szimonov. - Majakovszkij, Jeszényin, Biok! Szinte minden nap olvasgatom őket. Az uj könyvek közül egyikre sem tudok visszaemlékezni.- Talán nem is olvasta őket - kockáztatta meg Vahtangov.- Talán valóban nem is olvastam őket - ismerte be férfiasán Szimonov. - A régiek közül Tolsztojt és Dosztojevszkijt lapozgattam... A Don Quijotet és Shakespeare színdarabjait.- És hogy áll a dolog a zenével?

Szeretem a zenét és nem szalasztók el egyetlen jó hangversenyt sem.- 3 a többieknél ai a helyzet? - fordult hozzánk Jevgenyij 3ogratyionovic3.- A festészet és a zene köri! nincs hiba - felelte Margolin -, 3okat is olvasok. fagyon tetszettek Sczzi meséi...