Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
Áttérünk a rendezésre
- Ez érdekes - szakította félbe Vahtangov. - Beszéljen róluk. S a többi rendező elvtárs? Ugyanaz a helyzet önöknél, mint Margolinnál? Sajnos, mi hárman különböző okoknál fogva egyes művészeti ágakban alaposan elmaradtunk Margolinitől s ezt nyíltan meg is mondtuk Jevgenyij Bogratyionovicsnak, Valamennyien sokat olvastunk, de Janovszkij és én nem foglalkoztunk eleget a zenével és a festészettel! egyszerűen úgy éreztük, hogy nem tudunk időt szakítani a rendezés eme „ágainak". Vahtangovot nagyon elkedvetlenítették válaszaink.- Vonjuk le hát e két év eredményeit - mondotta. A színpaddal valamennyien eléggé megismerkedtek. Kijárták a tanfolyamot a színpadi munkástól az ügyelőig. Nagyon fontos dolog ez - ismerniük kell minden kötéldarabot a szin-12 pádon. Nemsokára nagy színpadot kapunk * és akkor még egyszer végignézzük együtt - ez lesz utolsó órám a rendezésnek ebből az ágából. Elindultak a pedagógusi utón is. Az, amit ma láttam, normális, jó kezdet volt. Most jönnek még a színdarabokból vett felvonások, képek és végül... egy színdarab 1 De erről kissé később. Most pedig arról, ami nagyon elszomoritott. Nem tudják beosztani a munkájukat, az idejüket. Keveset olvasnak, kevés zenét hallgatnak, nem ismerik a festményeket, metszeteket, vázlatokat. Ez megbocsáthatatlan dolog. Egy rendező nem lehet meg olyan kis útipoggyásszal, mint amekkorára maguk e két év alatt szert tettek. Egyszerűen nem válhat magukból rendező, ha nem tesznek szert magasrendü, sokoldalú ismeretekre az irodalomban, a festészetben és a zenében. Gondolják csak el, micsoda eredményeket értek el: io J •Az arbati helyiségben két szinpad volt: egy kisebb, amelyben a színház első előadásait tartották, és egy nagyobb, amely az épület tatarozása után, 1921.november 21-én nyílt meg.- 116 -
