Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

foglaltak helyet az Első Stúdióból % Luzsszkij Plerecbe Aiekszandrovnável^®* és Nagyezsda Mihajióvna Vahtangova.

Ma nagy napunk, nagy ünnepünk van - fordult valamennyiünkhöz Jevgenyij Bogratyionovics. - Az, amin eddig dolgoztunk, eljutott a nézőkig. Most az a legfontosabb, hogy ne bizakodjunk el. Mert akkor mindennek vége. Kollégáim az Blső Stúdióból agyütt dolgoznak velünk: megígérték, hogy segítenek színészt faragni magukból. Talán együtt hozunk majd létre színházat Vaszilij Vasziljevics Luzaszkijjal. De ez még messze van. Most tanulni, tanulni, tanulni kell. Átadom a szót kollégáimnak, és elsősorban önnek, kedves Vaszilij Vasziljevics, de egy feltétellel: egy szó dicséretet sem kérünk, csak szidást! Szidják őket könyörtelenül.- Akkor visszalépek a véleménynyilvánítástól - tréfált Luzsszkij -, nem tudom szidni őket, még nem ocsúdtam fel benyomásaim alól. Talán majd később eszembe jut valami.

De szidni senki nem szidott bennünket. Birman, Giacintova, Pizsova, melegen, őszintén mesélt nekünk ezen az estén a színházról, a Művész Színház művészetéről, Sztauyiszlav8zkijról, Nyemirovlcs-Dancsenkóról.

Mint mindig, most is hazakisértem Vahtangovot, s közben nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, mit jegyzett fel noteszébe.- Tehát észrevette? - kérdezte Jevgsnyij Bogratyionovics. - Nos, a megfigyelőképesség nem válik kárára a rendezőnek. Hogy mit Írtam fel? Tessék, nézze meg.

Átvettem Vahtangovtól noteszét és az általa fellapozott oldalon a következőt láttam:

1. „A színház a ruhatárnál kezdődik." /K. Sz./

„A rendező a 3zinpadi munkásnál kezdődik." /Vah./

2. A rendező a kollektíva kovásza.

10*Luzsszkij felesége.- 1C9 -