Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

A szoba sarka valóban üres volt. Körülnéztem és a szemközti sarokban, a padok mögött megláttam a kandallót. Igaz, hogy háttal volt az osztálynak. De talán ebben rejlett a helyzetgyakorlat titka: Vahtangov azt kívánja, hogy valódi kandallónál játsszam. Mindezek a gondolatok villámgyorsan átfutottak agyamon, amíg a padokban ülő osztálytársaim mellett hátramentem a kandallóhoz.- Most hova megy? - állított meg újra Vahtangov kérdése.- A kandallóhoz...-A valódi kandallóhoz? - hangsúlyozta kérdését Vahtangov. - Talán azt gondolja, hogy valaki gondosan előkészített mindent, hogy magának csak be kelljen gyújtania? Talán az őr, akit lent láttam, tudta, hogy ezt a helyzetgyakorlatot adom fel magának... Fogja a gyufát!

Es mindnyájunk roppant megrökönyödésére Vahtangov gyors, biztos mozdulattal felém dobta a gyufásdobozt, amelyet eddig gépiesen forgatott és amelyet én természetesen nem kaptam el, lévén teljesen megzavarodva.

Volt is mitől zavarba jönni! Vahtangov nem csupán megjegyzéseket tett, hanem teljesen uj atmoszférát hozott az órába, élénk cselekvést szervezett, amelyben maga is résztvett.

Fölemeltem a gyufát, felegyenesedtem, s nem tudtam, mitévő legyek.- Ez mire való? - mutatott rá Vahtangov a falhoz támasztott különböző diszletrészletekre. Megmondtam Jevgenyij Bogratyionovicsnak, hogy az osztály, amely előttünk tartott itt órát, Rostand Romantikusok cimü darabját játszotta e díszletek között.- Csak talál itt valamit, amiből kandallót keríthet? Milyen rendező maga? - terelt ismét a helyes útra nagyon vidáman Jevgenyij Bogratyionovics.

Nagy élvezettel kezdtem rendezkedni az üres sarokban. Vahtangov ezalatt valamit mondott társaimnak, de mun- 10