Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
A játék
lényeges elemeiként használjuk fel. Lásd még 65. oldal: a rendező pszichológiai munkája a színésszel. A beszéd Minden szó potenciális hatás. Ugyanúgy beszélhetünk szóbeli cselekvésről, mint fizikai cselekvésről. Ezalatt azt értjük, hogy a beszéddel nemcsak mint értelmi közvetítővel bánunk, mint független logikai antitással, hanem mint tiszta hangzással is, mint a nézőnél asszociációkat ébresztő eszközzel. A színésznek meg kell keresnie a szavak titokzatos jelentését, a hétköznapi nyelv lapossága Q alá rejtett titkos rétegeit, formai jelentésüket. * Ez részben hangzási hatásokkal /inkantáció, kiszámított hangcsengés és hangszin/, részben pedig a szavak különleges kiejtésével érhető el.1®* A beszéd akkor válik cselekvéssé, amikor a közvetlen logikai értelmétől független formai jelentése van. A szinész, aki azt mondja: „ragyog a nap", megkísérli, hogy szép és poétikus dikció segítségével „ragyogtassa" az igét. A feladat pedig az, hogy váratlan jelentést adva a „ragyogni" szónak, meglepje a nézőt. Például, az a tény, hogy „ragyog a nap", valami undorító dolog a színpadi alak számára /technikailag a laringális rezonátort használva/, 9*A beszéd uj jelentésének a kutatása jellemzi az egész modem költészetet. Bimbaud a Lettre du Voyant cimü müvében egy "mindent: illatokat, hangokat, színeket magábafoglaló..." nyelvet jelent be. A költészet, G. Bachelard szerint "a beszéd egyik rendeltetésévé vált". /La poétique de la rêverie./ 10,Ezek közül az elemek közül sok megtalálható a dzsesszénekesek technikájában: a "blue tone" mint diszitő hatás, az énekes és a kisérő hangszer közötti antifónia /valóságos polémia/, egy szó lélegzet általi kettévágása, a "falsetto break" vagy méginkább több szó összeolvasztása, valóságos magma, amelynek tisztán hangzási funkciója van.- 91 -
