Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A játék

Minden varázslat a szokatlanból, a rendkívüliből születik. Â színész átlagon felüli képességei csak logikus formális hatások, de mindenekelőtt sajátos eszközök a néző rabulejtésére és arra, hogy a nézőt a profanizáló és istenkáromló cselekmény bűnrészesévé tegyék. Ez a „színpadi mágia", a maga következetes varázshatalmával, olyan izgatószer-sorozathoz vezethető vissza, amelynek feszültségl állapotba és belső energiát mozgósító helyzetbe kell hoznia a nézőt, megkönnyítve ily módon a kapcsolatot a tudat ellenőrzésétől megszabaduló, pszichikai réteggel.

Jelmezek és kellékek

A jelmezek és a kellékek ne legyenek csupán diszitő és funkcionális jellegűek. Mindig élő partnerei a színésznek, leleplezik őt, vitába szállnak vele, aláhúzzák és kihangsúlyozzák szerepe felépítésének egy-egy sajátos elemét.

A jelmez mint partner, alapulhat a polémia elvén: fiatal, szép színész - csúf jelmezek; poétikus helyzet - otromba és Ízléstelen jelmezek. Ez azonban nem szükségszerű. A Kordiádban például, a hős, egyik deliriumos rohamában, összeesküvőnek képzeli magát, akinek meg kell ölnie a cárt. Valójában kényszerzubbonyban mozog, ebbe puska van belefüzve.

A színésznek lelket kell lehelnie a kellékbe, olyan rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező élőlényként kell bánnia vele, amely kedvező vagy kedvezőtlen érzelmekkel viseltetik iránta. Ezt a kellék-„életet" a színész igen pontos reagálásokkal juttatja kifejezésre. Sosem közömbös a kellékkel szemben, mindig konkrét érzelmi magatartást tanusit: rokon3zenvet, megvetést, gyűlöletet /természetesen megszerkesztve/. Az Akropoliszban. egy egész jelenet során, csodarab a színész eleven partnere. A színész /Jákob/, ezt a fémkelléket Rebekával azonosítja, beszél hoz- 87 -