Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A játék

A színész ily módon, sokoldalú proteusszá válik, sámánná, aki képes arra, hogy személyből tárggyá változzék, hogy az egyik valóságból hirtelen átmenjen a másik valóságba, sőt még arra is képes, hogy „repüljön" a nézők előtt. Tárja fel az ábrázolás struktúráját, belső mechanizmusát; a legkisebb plasztikus és zenei változást vagy fényhatást életrekelti és a nézők szeme láttára komponálja meg őket. Előttük fitogtatja rendkívüli képességét. A színész könnyedén, hajlékonyán, csaknem kényelmesen hajtja végre azt is, amit a néző lehetetlennek vél.

A színpadi mágia, a lehetetlennek a nyilvánosság előtt történő megvalósítása, olyan hatás létrehozása, amelyet a néző képtelen meg-i amételnl.

Innen adódik az akrobatika nélkülözhetetlen szerepe a megjelenítés felépítésében, összeütközés! értéket képvisel mint dinamikus formai hatás, mint felszabadulás minden fizikai törvény alól, mint a színész mindenttudásának a kifejezése, A néző higgye azt, hogy a színész számára semmi sem lehetetlen. Hég a levegőben is foroghat, ha ennek funkciója van a megjelenítés felépítésében.

Az akrobatikus hatás azonban nem lehet alaptalan arabeszk vagy kérkedő hőstett. Pontos és logikus funkció nélkül müvészietlen modorossággá válik.

Ha Optimisztyenko, A gőzfürdőben, lendületes monológja közben fejen áll, ennek az az oka, hogy a szónoki hév következtében előrehajlik és elveszti az egyensúlyát. Kordián, a Mont Blanc tetején elmondott monológja folyamán, a háttérben lezuhan egy impresszionált /legalábbis a nézők számára impresszionált/ magaslatról. Hirtelen deliriumos rohama igazolja ezt a lezuhanást. Az Ata^poliszban, az igen alacsony szinten levő földszinti páholyban elhelyezett talyigán fekvő, agonizáló fogoly csupán azért röpül, mert a koncentrációs táborokban igy bántak a munkára alkalmatlanokkal.- 86 -