Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

Az előadás genezisében két alapvető fontosságú folyamat van. Az egyik az ingamozgáshoz hasonlítható: a szövegtől a rendezői látomásig és megfordítva, a látomástól a szövegelemzésig; a rendező javaslataitól a színészekig és megfordítva, a színészek javaslatai uj javaslatokat ébresztenek a rendezőben. Mindez követelményeket állit a szcenográfus elé és a szcenográfus konkrét javaslatai uj javaslatokat eredményeznek a rendezőnél.

A másik folyamat ugródeszkához hasonlítható. Ez az a viszony, amely a látomás és a látomás racionális elemzése között alakul ki. A látomás elemeinek akkor van értékük, ha ugródeszkává válnak a rendezői terv uj elemző vizsgálatához és megfordítva, a rendezés koncepciójának ugródeszkát kell alkotnia a képzelethez.

összefoglalva: a látomás mint ugródeszka az elemzéshez. Az elemzés mint ugródeszka a látomáshoz.

Wishful Thinking: Adjunk szabad folyást a bennünket kisértő látomásnak, álmodjunk nyitott szemmel és engedjük, hogy magával ragadjon az archetípus vagy az archetipális helyzet szuggesztiója, adjuk át magunkat az apoteózisuknak, hagyjuk, hogy az archetípus profanizálja saját, történelmileg feltételekhez kötött énjét, gondolkozzunk az „in illő tempore” kategóriáiban, vigyük győzelemre a „mítoszt".

Concrete Thinking: Ez a történelmileg feltételekhez kötött én, amely fölénybe kerül, amely ésszerűéit, amely profanizálja az archetípust; a „logosz" elemzi a„mitoszt”, szkepticizmussal és kigúnyolással élve boncolja azt, átfúrja a jelen valóság tapasztalataival, a történelmi időkbe meriti.- 70 -