Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A játék

A JÁTÉK

Az előadást alkotó elemeknek már rövid vizsgálata sem vezethet más eredményre, mint hogy aláhúzza a szinész elfoglalta helyet. Az ő jelenlétének köszönhető - közvetlen és csaknem fizikai kapcsolatot tesz lehetővé a közönséggel -, hogy a szinház különbözik a többi látványosságtól, jelenlét-kapcsolat ez, amely az előadás alapanyaga volt és legyen, minden fényűző szcenográfia és elbűvölő zene ellenére. Léaveges tényezője a színházművészetnek, a színésztől függ elsősorban, ebben a művészeti ágban.a fejlődés lehetősége.

Wagnerrel /egészen napjainkig követte egy csoport partizán/ - aki rajongott a táncból, zenéből, festészetből és irodalomból szintetizált szinházért -, szembeállítható Lope de Vega sokkal aszketikusabb és „tisztább” esztétikája: három deszka, két személy, egy szenvedély. A színháznak alapelemén keresztül történő meghatározása : a szinész az eleven emberi nyugtalanságok közvetítője. Mán kifejezési eszközök és művészeti technikák - mint a festészet, a zene, a fényhatások - alkalmazása a színpadon csupán más művészeti forradalmak eredményeinek a passziv felhasználását jelenti, valóságos kleptomániát. Nem kell más, mint absztrakt diszletek, konkrét vagy elektronikus zene, meglepő fényhatások vagy egészen egyszerűen avantgárd szöveg, és a rendező vagy a szinész máris azt hiszi, hogy egy „Santa Maria"-n hajózik az uj szinházi Amerika felé.

Ha azonban az ilyen látványosságot megfosztjuk talmi csillogásától, más művészeti technikák autonóm eredményeitől, a meztelen színpadon csupán olyan színészt találunk,- 71 -