Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A játék

A JÁTÉK Az előadást alkotó elemeknek már rövid vizsgálata sem vezethet más eredményre, mint hogy aláhúzza a szinész elfoglalta helyet. Az ő jelenlétének köszönhető - közvet­len és csaknem fizikai kapcsolatot tesz lehetővé a közön­séggel -, hogy a szinház különbözik a többi látványosság­tól, jelenlét-kapcsolat ez, amely az előadás alapanyaga volt és legyen, minden fényűző szcenográfia és elbűvölő zene ellenére. Léaveges tényezője a színházművészetnek, a színésztől függ elsősorban, ebben a művészeti ágban.a fej­lődés lehetősége. Wagnerrel /egészen napjainkig követte egy csoport partizán/ - aki rajongott a táncból, zenéből, festészetből és irodalomból szintetizált szinházért -, szembeállítható Lope de Vega sokkal aszketikusabb és „tisztább” esztétiká­ja: három deszka, két személy, egy szenvedély. A színház­nak alapelemén keresztül történő meghatározása : a szinész az eleven emberi nyugtalanságok közvetítője. Mán kifejezé­si eszközök és művészeti technikák - mint a festészet, a zene, a fényhatások - alkalmazása a színpadon csupán más művészeti forradalmak eredményeinek a passziv felhasználá­sát jelenti, valóságos kleptomániát. Nem kell más, mint absztrakt diszletek, konkrét vagy elektronikus zene, meg­lepő fényhatások vagy egészen egyszerűen avantgárd szöveg, és a rendező vagy a szinész máris azt hiszi, hogy egy „Santa Maria"-n hajózik az uj szinházi Amerika felé. Ha azonban az ilyen látványosságot megfosztjuk talmi csillogásától, más művészeti technikák autonóm eredményei­től, a meztelen színpadon csupán olyan színészt találunk,- 71 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom