Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

üdvözli belépő barátait /a nézőket/. Asztalánál ülve, a karját néha, mintegy keresztalakban kinyújtva rajta, megkezdi gyónását; bűnnek mutatja be mindazt, amit általában érdemnek tartanak: teológiai és tudományos tanulmányait, és ellenkezőleg, erényként magasztalja fel azt, amit a legnagyobb bűnnek bélyegeznének: hogy odaajándékozta a lelkét az ördögnek. Ennek a gyónásnak folyamán arca belső fénytől ragyog.

Amint mesélni kezd a kísérleteiről, hogy találkozzék az ördöggel és az első mágikus mesterkedéseiről, belép a második valóságba /visszapillantó idő/. A cselekmény ekkor a két asztalon játszódik,Faust ezeken idézi fel élete epizódjait, afféle a szentek élettörténetére vonatkozó parafrázist.

1. JELENET: Faust üdvözli a vendégeit /a nézőket/.

2. JELENET: Wagner, a famulusa bejelenti, hogy a gazdája

hamarosan meghal.

3. JELENET: Faust monológja, aki nyilvánosan meggyónja bűnökként teológiai tanulmányait és erényes cselekedetként magasztalja az ördöggel kötött szerződését.

4. JELENET: Flash-backben Faust bemutat néhány epizódot az

életéből. Az epizódok sora a könyvtárban elmondott monológjával kezdődik, amikor elhatározza, lemond a teológiáról, hogy a mágiának szentelje magát. Az előadás ezt a belső küzdelmet két állat közötti harc alakjában ábrázolja /a bagoly tudós személyiség, a szamár pedig olyan lény, amely lemondással és ellenállással , belső harcban száll szembe a személyiség-bagollyal, és ennek a harcnak egymásután bemutatják az állását/.

5. JELENET: Faust Coméliushoz és Valdeshez fordul, nekik

kell bevezetniük őt a mágiába. Cornélius afféle gyóntatószékké alakit át egy asztalt, mint- 47 -