Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

és pragmatizmusa következtében ellaposodott érzelmi arzenált aktivizáló pszichikai elektrosokkot.1.

Ezt a színházi formát pszichodinamikus színháznak nevezhetjük, mert célja lelki reakciók kiváltása a nézőből, visszafojtott érzelmi felhalmozódások megszabadítása a gátjaitól, kemény vallomás és a legélőbb alapvető létkérdések eltorzította tudat megragadása. Érdekes és hatásos példák erre a primitiv rituálék, röviden felvázoljuk tehát a „simulacrum" ezen jelenségeinek néhány sajátos vonását.

a/ Bizonyos - a résztvevők pszichéjében mélyen gyökerező - tématengelyek körüli ünnepségek rendezése: az „örök visszatérés" mítoszára és a más mítoszokra vonatkozó témák és motívumok. A ritus jelentősége abban rejlik, hogy megismétli azokat a cselekedeteket, amelyeket eredendően istenek, hősök, ősök, archetipális mintaképek vittek véghez. Ezekben a szertartásokban - a törzs minden tagja közreműködött bennük - a sámánok voltak a „motores primi". A varázslat, a szuggesztió, a lázas lelki izgalom légkörében a szó mágikus jelentést nyert és a test megszabadulni igyekezett a biológiai és természetes határoktól - az egész

•Erich fromm: The Sane Society. - Manapság sok olyan emberrel találkozunk, aki úgy cselekszik és úgy érez, mint valami automatas aki soha nem úgy tapasztal valamit, amilyen az a valóságban; aki önmagát olyan személynek tekinti, amilyennek feltételezi; akinél a mesterkélt mosoly helyettesit! az őszinte nevetést; akinél az értelmetlen locsogás pótolja az érintkező társalgást; akinél az őszinte fájdalom helyét a tompa kétségbeesés foglalta el. Elképzelhetjük, hogy az ilyen ember a spontaneitás és az egyéniség - gyógyíthatatlannak tetsző - hiányában szenved. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy lényegében nem különbözik a hasonló állapotban levő emberek millióitól.- 32 -