Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
Rendezés
törzs profanizálta a tabuit, amelyeket, a mindennapi élet p folyamán, rendkivül szigorú szabályok védelmeztek. * b/ A rituálék másik sajátos vonása volt a jelenlevő közösség aktiv és homogén közreműködése. Nem létezett külön a cselekvő csoport és külön a megfigyelő csoport. A sámánok nem - a passzivan összegyűlt törzs figyelme által kisért - „színészek" voltak. Bizonyos fokon.többé-kevésbé mindenki „szinésszé" emelkedett, követve a rituálé meghatározott szabályait, amelyeket a sámánok tarttattak tiszteletben. A primitiv művész „paroxizmusba kerül és ez - minthogy a heves emóciók megváltoztatják a lényét - megengedi, hogy összetörje a tabukat és a tilalmakat".De "az ünnep, amikor az öröm ideje, ugyanakkor a gyötrődés ideje is. Szigorú böjt, szigorú hallgatás a végső enyhülés előtt. A megszokott tilalmak megerősödnek, uj tilalmakat állítanak fel. Mindenféle kicsapongások és szertelenségek, a rítusok ünnepélyessége, a megelőző szigorú korlátozások egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy az ünnepi környezetet kivételes világgá változtassák". * Ha a „misztikus közreműködés" - Lévy Bruhl kifejezése alapján - lehetővé is teszi a primitiv művésznek, hogy lelkében átélje mindazokat a jelenségeket, amelyek fellépnek a környezetében, és hogy mítoszokban és szimbólumokban kifejezze a belső reakcióit,- ez a lehetőség távolról sem valósulhat meg a mai kritikus és szkeptikus 5-----------B. Durkheim: Les formes élémentaires de la vie réli- gieuse. - A ritus nem törekszik fizikai hatások elérésére, határozottan megelégszik azzal, hogy a szellemre hasson. S. Freud; Totem and Taboo. - Az ünnep megengedett, mi több, megrendezett szertelenség, valamely tilalom ünnepélyes megszegése. E. Durkheim: I. m. - Ugyancsak vallásos szertartások szükségesként határozzák meg az egyébként legjobban tisztelt szabályok megsértését. Calloisi L’homme et le sacré.- 33 -