Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
Bevezetés
toldanak, át is költik a cselekményt. így pl. Hamlet atyját nem öltek meg, csupán Hamlet hiszi, hogy igy történt, mert az udvaroncok ezzel akarják őrületbe kergetni; Poloniust sem öli meg, hanem CBak azt hiszi. Marlowe - eredeti- Faustjában Faust megüti a pápát és ezzel lehetetlenné válik a pápai udvarban, a "legmagasabb átok" sújtja. Barba-Grotowsky feldolgozásában viszont a pápa a pofon hatására megtér, Faust megtéríti. Tehát nem egészen passzol az elvi célkitűzés és a gyakorlati megvalósitás. Elvileg azt tanácsolják: "A rendező alkossa meg teljes szabadsággal a 'színpadi müvet*. Kihúzhat, változtathat, transzponálhat, de kerülje az egyéni betoldásokat."- Ezzel egyet tudunk érteni. De a gyakorlati példákban azt látjuk, hogy "egyénien átköltött" Hamlet és Faust kerül előadásra, aeiyrtek szövege, Íeleneteinek lényege megváltozott. s a szövegnek, cselekménynek ez az önkényes megváltoztatása, átköltése már ellenkezik a modern szinház elveivel, a rendezői etikával , a néző kezelésével is. Hiszen a néző azt hiszi, hogy Marlowe-t látja, holott amit kap*az már nem az, hanem a rendező darabja. Ebből aztán még egy következtetés adódik: ez a színház kizárólag csak klasszikus darabokat tud játszani. Ott ugyanis az átköltés egyszerű: a papir nem tiltakozik, a szövegkönyv türelmes. A mai szerzők nagy része azonban erősen tiltakozna az ilyen önkényes átirások ellen. S ezzel ennek a színháznak mai hatékonysága, ma a szocialista realista alkotások propagálásában elfoglalt szerepe tekintetében csupán negativumaival tündökölhet. Persze: az átértelmezés és átköltés lehetne pozitiv persziflázs is. Vitapartnerként elfogadhatnánk akkor, ha ezek az átdolgozások nem önkényes átköltések,- 18 -