Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
Bevezetés
sem említjük meg? Barba tudatosan a polgári pszichológus Iskolák egyik elavult tudománytalan rétegéhez kapcsolódik, és a modern, valóban tudományos társadalmipszichológiai elméleteket egyszerűen nem veszi tudomásul. De azért az olvasó tudja, hogy ilyenek vannak, és enyhén szólva kételkedni is kezd a kis tanulmány tudományos megalapozottságában... Az előadói gyakorlat problémáihoz Mit valósit meg ezekből az elvekből a pszichodinamikus színház, és mi az, amit ügyem ezeknek az elveknek nevében, de mégis pozitívumként bocsát a nemzetközi szinházi közvélemény vitafóruma elé? Barba nemcsak elveket közöl, hanem - noha elég kis számban és elég felületesen - darabelemzési és rendezési sémákat is ismertet. Nézzük sorba ezeket a gyakorlati, tehát megvalósított elveket. 1. A szöveg "radikális1' kezelése Grotowsky és Barba helyes törekvése , hogy a drámai szöveget a rendező autonómiájának vesse alá. Újra, meg újra hangsúlyozza, hogy a szöveget csupán kezelik -vagyis mögötte más tartalmú játék folyik -, de nem változtatják meg, nem toldanak bele. Minden rendező - különösen a modemek - átinterpretálják, radikálisan megváltoztatják a szöveget, húznak belőle, esetleg beiktatnak pantomim vagy szöveges jeleneteket is, mint pl. ma Littlewood a Workshop Theatreben. Az elemzett 5s bemutatott rendezési sémák alapján azonban úgy látjuk,ebben a- kísérletben nem csak a szöveg "montirozását" határozták el a rendezők, hanem be is- 17 -
