Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Bevezetés

ciók levetkezésének folyamatára. Nem hisszük, hogy a katarzis bonyolult társadalmi-ideológiaipszichológiai folyamata beleférne ebbe a skatulyába... A művészi hatást nem lehet felcserélni a pusztán pszichológiai hatással.

Az elméleti alapvetés harmadik tétele a részvétel. az aktiv közreműködés elméleti indokolása. Barba ezt a kultikus "participáció" elméletéből akarja levezetni. Ismeretes, hogy a francia szociológia és etnográfia fedezte fel a primitiv ősnépek gondolkodásában és lelkiéletében/Lévy-Brühl, Lévy- Strausa által kidolgozott "primitiv lélek" fogalma/ azt a jelenséget, hogy az egyén közvetlenül azonos a kollektivummal magával. Nem tesz különbséget önmaga és a törzs között: aki a törzset bántja, őt bántja, aki egyik törzsbeli társát bántalmazza, öt magát bántalmazza stb. A részvétel /participáció/ nem más, mint ennek az ősközösségi társadalmi jelenségnek egyik mozzanata: még nem alakult ki az individuum. Noha, a modem etnográfia ezt az elméletet meghaladta , és az egyéniség-közösség kapcsolatát már bonyolultabban látja, mégis elfogadhatjuk azt a tényt, hogy az egyéniség csupán később, az osztálytársadalmak idején alakul ki. De miután kialakult, nyilván más törvények révén működik egyén és közösség kapcsolata. Barba viszont azt hiszi - és ezt bizonygatja -, hogy a régi "misztikus azonosulás" egyén és közösség között ma is megteremthető. Ua, a XI. században, amikor az individualizáció oly magas fokot ért el, amikor beteges jelenségeivel oly sokszor találkozunk. /Nem utolsó sorban épp Barba "egyénieskedő" hóbortjaiban./ Vagyis: igaz. hogy a szini-hatáa lényege a nézi részvétele a darabban, de ezt a részvételt a primitiv társadalmakban látható "misztikus részvétel- 15 -