Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Bevezetés

rendszerének önkényes kiterjesztéséről van szó. 2. A pszichoanalitikus módszerek erős szexuálpatologikus^ vonásait akarja alkalmazni darabelemzéseiben. Az elfojtott szexuális élmények freudi-jungi elmélete, a "kollektiv tudatalattit" át meg átszövő öntudatlan szexualitás, a darabok cselekvő elemzésében és rendezésében újra meg újra szót kap. Faustot Mefisztó mint nő és mint férfi keriti meg, a jelenet a szajhával kifejezetten erotikus hatásokra épül /"megérinti teste különböző pontjait..."/. Faust ég és pokol közötti gyötrődését mint brutális szexuális tényt rögziti /"üti nemzőszerveit"/. E- zek a jelenetek csupán azért kellenek, hogy a legmélyebb tudatalatti reflexeket is mozgásba hozzák a darab érdekében. De vajon ezek a hatások a darab valóságos emberi-történelmi-társadalmi tartalma felé irányitják a néző figyelmét? Nem igen tudjuk elképzelni.

Nem értünk tehát egyet azzal, hogy ez a "kollektiv tudatalatti" az ember "szellemi hazája" /Vö. 31. old./, hogy az archetípus elavult elmélete ki tudja fejezni a modem ember ezernyi komponensből, konkrét történelmitársadalmi adottságából származó gondjait, bajait, harcát és világnézetét. Túlságosan egyszerű és túlságosan "tudattalan" ez a képlet a modem élet bonyolultságához és tudatosságához képest. Ugyanakkor : a legkevesebb utalást sem találjuk sehol arra, hogy miként épül be ez az elmélet és gyakorlat a mai szocialista élet kereteibe, a tudat forradalmi átalakulásába, egyáltalán hol kapcsolódik a mi mai életünkhöz. Nemcsak a klasszikus múlt alkotásaihoz nyúlt történelmietlen kézzel, hanem ugyanilyen felületességgel kezeli a jelent, a mai publikumot is: a mélv- 13 -