Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
I. Arc vagy álarc
- e -factor tégelyei ée rudacskái mellett fekszik a színész érája. A mutatók gyorsabban mozognak, mint a nap korábbi szakában, vagy legalábbis úgy látszik, A színész nincs elkésve, az idő mégis úgy nyeli ai a perceket, mint ez automata a shillingeket. Hiába nyert időt, az rosszabb a semminél; ha a függönyt bármi okból, akármennyivel később húzzák fel, a színész megzavarodik, mintha csak maga késett volna el. Ez természetesen ritkán fordul elő. A színész számára most "napptl" van; ez az 6 ideje, éppúgy, mint a napnak a dél. Egy órával azelőtt, hogy a függöny felmegy, sőt minden bizonnyal már korábban, öltözőjében találjuk. A rejtélyes színházi matesMtika szerint - a színházakban csak az ügynökök értenek a matematikához - a "félóra" harmincöt percet jelent, a "negyedóra" pedig húszat. "Színpadra kérem" - ez a felszólítás, amely az utóbbi időkben került a kedves, régimódi "Byitányt és kezdő szereplőket" helyébe, azt jelzi,hogy a szellemeknek osak öt pero áll már rendelkezésre, hogy - hangulatuktól függően - peckesen és Izgulva, vagy szellemeskedve és ugrabugrálva a színpadra siessenek, és he már ilyen, látszólag triviális témákkal huzom az időt, hadd említsem meg, hogy az ügyelő vagy segédrendező hangja, amelyet a hangszórók felnagyítanak, éppoly gondos modulációkat kivan, mint a színész viselkedése, amikor függöny elé tapsolják, k hangja ne legyen "se túl sürgető, se túl aggódó, szolgai soha, viccelődő vagy gyászos pedig semmi körülmények között" - ez legyen him- ée nőnemű ügyelők jelmondata, Közbevetőleg; egyszer megkérdeztem a világ legnagyobb hegedűművészeinek egyikét, hogyan oldja meg oly hibátlanul a "kitapsolásait''. Habozás nélkül felelte: szerinte a megfelelő recept az "udvarias leereszkedés". Azt hiszem, a nagy muzsikusok vonatkozásában igaza is van. De láttam színészeket, akik megpróbálkoztak ezzel és kudarcot vallottak. A színész fölött vagy még ott lebeg a tragédia szele, vagy pedig túl hamar tör fel belőle a jókedv. A szóló kitapsolást ugyanolyan nehéz megoldani, mint az aláírást valamilyen fontos levél alján. Spontaneitásnak és tudatosságnak rendkívül finom, de mégis egyértelmű keverékéra van ssttkség. A tudatosság művészet, á
