Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

IV. Színészek és nézők

- 82 -vethetők gyógyító batáriaknak, mint ahogy gyógyító hatáau az étal, a azeratet éa a napfény. Ham, a színház minden értelemben orvosság; mert, egy ódivatú szakklfejezéaael élve,

azért látogatjuk, hogy megfeledkezzünk önmagunkról. Vagy, ahogyan ma mondjuk: azért, hogy kikapcsolódjunk, hogy feloldódjunk. "Feloldódni" - az a szó megfoghatatlannak, erőtlennek, sőt semmitmondónak hangzik. Fedighát még csak jóginak sem kell lenni ahhoz, hogy felismerjük: oldottaág, lazítás nélkül semmit nem lehet véghez vinni.

Van egy kifejezés, amelyet egy régebbi színéeznemzedák jól ismert: "Doktor Színház". Minden színész vagy színésznő, aki napközben valami fizikai bajtól vagy lelki lehangoltságtól szenvedett, fáradt volt vagy épp gondterhelt, azt tapasztalja, hogy mihelyt a színpadra lép, a gond vagy testi baj többé-kevéebé feledésbe merül, a fájdalom elenyészik, vállunkról évek eulya gördül le. Feljegyezték, hogy Fiién ferry, * az öragkor küszöbén éa már csak pislákoló látással, óvatosan botorkálva lépett ugyan a kulisszák közé, ds mihelyt a végszó elhangzott, felemelte fejét, mosolygott, úgy rázta le magáról korát, mint valami kabátot, ée szinte táncolva lebegett be a színpadra.

Magam la emlékezem, hogy amikor New Tork-ban alakítottam Macbethet, átmenetileg lesántultam, olyannyira, hogy szilárdan hittem, csak bottal tudok eljutni autóból az öltözőig, ée öltözőből a színpadig. Nos, Macbethet az ember persze aligha játszhat ja bottal /bár legalább egy producert meg tudnék nevezni, aki készséggel ismerné el, hogy Macbeth, mint nyomorék "csuda eredeti" voliu/, Így hát bot nélkül léptem színpadra, és alig észrevehető nehézséggel róttam emelvényeink bonyolult és egyenetlen lépcsőit. Néha, különösen amikor a harci jelenetekre került eor, tudatában voltam, hogy súlyomat át kell helyezni egyik lábról a másikra,de amikor eljutottam Macbeth halálos zuhanásához, egyetlen előadáson sem kímélhettem magam, mert tudtam, hogy a zuhanás

3. Terry, Bllen Alicia /1847-1928/ nagy angol színésznő, Gordon Craig anyja; legnagyobb sikereit Shakespeare drámáiban aratta a Lyceum Theatre-ben, Henry Irving partnereként, de modern darabokban ie fellépett.