Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
IV. Színészek és nézők
- 78 -sokkal, rohamszerűen, az alkotó közérzet, az az ösztön, amelynek sürgetésére a szinész bizonyos módon mond el bizonyos replikát, az az impulzus, amely előidéz bizonyos, úgy lehet, "feledhetetlen" gesztust. A folyamat, amelynek révén a szinész lassan azonosulni tud a szereppel, egyik leginkább lenyűgöző része egész munkájának. Nem arra akarok célozni, hogy mihelyt a próbák véget értek, az alkotó közérzetet fel lehet akasztani valami lelki fogasra; hiszen a szinész legfőbb és állandó problémája épp az, hogy újra meg újra megtalálja az alkotó közérzetet, mert csak annak segítségével tudja meggyőzni a nézőket, hogy ő ez és ez az alak és hogy mindazt, amit mond és tesz, minden áldott este első Ízben mondja és teszi. Ezt az alkotó közérzetet hiánytalanul meg kell találnia minden este. A szinész egyazon alakítása változhat - és változik is, éppen attól függően, hogy mennyire sikerül megtalálnia ezt az alkotó közérzetet. Valamely dráma előadássorozata folyamán megsokasodnak - néhá" várakozáson felül is - azok a pillanatok, amelyekre az imént utaltam: amikor a szinész hirtelen felismeri, hogyan kell elmondania egy replikát, hogyan kell elvégeznie egy gesztust. De vannak olyan mondatok, vannak olyan mozdulatok, amelyek soha többé nem lesznek pontosan olyanok, mint születésük pillanatakor, a próbák koncentrált izgalmában. Nem hiszem, hogy jó szakmai felkészültségű színészek esetében az alakítás feltűnő mértékben változhatna. De gyakran fordulhat és fordul is elő némi hangsúlybeli eltolódás, valamiféle nagyobbfoku feszesség, vagy, ami valószínűbb, nagyobbfoku oldottság - nos, mindez az alakitás meggyőző erejében mély változásokat idézhet elő. Márpedig abban bizonynyal egyetértünk, hogy a szinész fegyvertárában a legelső helyen a meggyőző erő áll? Meg kell győznie a közönséget, hogy érdemes felfüggesztenie hitetlenségét. Ugyanakkor azonban, különösen ha nagy szerepekről van szó, szembe kell nézni a ténnyel: az olyan apró eltérések, amelyek az alkotó közérzettel való viaskodásból fakadnak, felhalmozódva elérhetik, hogy a szerda esti alakitás sokkal meggyőzőbb lesz,
