Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

IV. Színészek és nézők

- 79 -nint a kedd eeti. Mounet-Sully, a n8gy francia tragikus színész, némely alkalommal egész egyszerűen azt mondotta: "Ce soir le Dieu n'est pas venu," /Ma este nem szállt le az Isten - A ford./ Louis Jouvet, aki nemcsak nagy, de rendkivül intellektuális és elsőrendű szakmai felkészültségű színész volt, azt mondotta: vannak bizonyos esték, amelyeken az ember bátran számíthat "à cette grâce" /erre a kegyelemre - A ford./. Ezt csak azok a színházlátogatók érthetik meg, akiket én igazi nézőknek nevezek: azok, akik nemcsak egyszer nézik meg a számukra kedves darabokat és előadásokat, hanem újra meg újra visszatérnek. Nem arról van szó, mintha olyankor, amikor az isten nem száll le és a kegyosztás is elmarad, az előadás szükségképpen rossz volna. Lehet jó, sőt izgalmas is, lehetnek csodálatos pillanatai, de meglehet, hogy hiányzik belőle a lényeg, az, amit Stendhal, a szerelemről Írva, kikristályosodásnak nevezett. Épp ezért ebbe az előadásba nem is szeretünk bele, ez az előadás, bármennyire csodáljuk is, nem vesz le a lábunkról. Természetesen a szerelmi viszony létrejöttében a felelősség a színészt illeti.

A színészt - de nem teljes mértékben. A színész megbotolhat technikai téren avagy az érzelmi átélés hiánya miatt; máskor meg épp az érzelmek túlságos bőségébe bukik bele, vagy mondjuk inkább igy: abba, hogy nem tudja ellenőrizni és kifejezni azt, amit érez. Másfelől számos okból vétheti el a megértést a közönség is; sőt, néhány ilyen tényezőt már eleve magával hoz a színházba. Az olyan színházakban, mint az Old Vic vagy a stratfordi Memorial The tre minden este ül bizonyos számú néző, aki a szöveget legalábbis nagyjából ismeri. Ilyenkor mi, szinészek mindig azt érezzük, hogy talán van köztük valaki, akinek Ítélete, Hamlet szavaival, "többet nyom egy egész színház másokénál", aki, úgy lehet, többet tud a szövegről, mint mi, szinészek, mi, akik pusztán csak tanulmányoztuk és kivülről megtanultuk és kölcsönadtuk neki, erőnktől telhetőén, egyéniségünket vagy tehetségünket, amely néha korántsem cseng össze a szöveg valódi természetével. Shakespeare igazi szerelmeseinek szemében a színész viszonya egy jól ismert szerephez gyakran valamiféle csélcsap flört-