Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

IV. Színészek és nézők

- 76 -tényezők léteznek, ée a függöny innenső oldalán nem is hagyhatók számításon kívül.

X X X X

Ennek az évnek valamelyik estéjén történt. A II, felvo-2

nás után véletlenül Diana Wynyarddal * haladok felfelé az öltözőkhöz. Védőburkolatként olcsó fehér vászonköpeny van rajta, hogy drága fehér estélyi ruhája megtartsa teljes pompáját. Bizony, az efféle óvatosságra kevés ideje jut egy olyan nemzedéknek, amely az expressz száraztisztitó szolgálat ée a konfekcionált ruhák kétes fölényén nevelkedett. Elkapjuk egymás tekintetét, és mert úgy érzem, a közlési vágy kirobban belőlem, azt mondom, összeérintve két ujjamat /mi, színészek ugyanié babonásak vagyunk/: "Ugy-e nem képzelődöm?" Miss Wynyard tudja, mire gondolok, de nem kevésbé babonás lévén, megkérdi: "Mennyiben?" Én kibököm: "Hát hogy úgy érzem... tudja.,, hogy tökéletesen egyre gondolunk." Miss Wynyard, fénylő szemmel, bólint. Mindketten nevetve megegyezünk abban, hogy a III. felvonás- minden bizonnyal katasztrofális lesz. Az, hogy ilyen biztonságosak merünk lenni, egyáltalán nem tölt el biztonsággal. Nem gyakran érzi magát az ember egy partnerral szemben olyan biztonságban, hogy efféle dolgokról emlitést tegyen.

A III. felvonás - talán épp ezért, talán ennek ellenére - úgy sikerül, mint addig csak ritkán.

Valóban ritka, nagyon is ritka eset ez: a szinész úgy érzi, hogy akármit csinál, az rossz nem lehet. Mintha kedvező széllel hajózna az ember. Tisztán rajzolódik ki előtte a szárazföld formája, a viz mélysége, minden. Nem kell sietős pillantásokat vetni a partra, nem kell utolsó percben számitgatni; a veszély szele meg sem érint. Nem kell tartani a gyakran előre sejthető, de mégis elkerülhető ideges nevetés-2. Wynyard, Diana /Eredetileg Cox, Dorothy Isobel, az. 1910/ ismert angol színésznő.