Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
IV. Színészek és nézők
- 75 -IT SZÍNÉSZEK ÉS NÉZŐK Atban az időben, amikor Dame Marie Tempestx' pályafutásának delelőjén állt - ás ezt az időszakot, jelen Írás szempontjából, hosszú sztárságának minden egyes estéjére kiterjeszthetjük -, a színpad oldalára, úgy mondják, minden alkalommal friss fehér darócszőnyeget terítettek; ez a szőnyeg friss fehér huzattal borított széksorhoz vezetett, amelyen a társulat hölgytagjai foglaltak helyet. És ez nem volt puszta formaság. így gondoskodtak róla, hogy színpadra lépéskor a hölgyek estélyi ruhája, de még cipője is makulátlan legyen. Egy fiatalabb színésznő mesélte nekem, hogy Dame Marie, aki - hasonlóan ahhoz a kevés számú asszonyhoz, aki magas színházi rangra tesz szert és azt meg is tudja tartani - a legszigorúbb fegyelem hive volt, intő szigorral emelte fel ujját, ha valamelyik lány letért a tisztességnek erről a fehér útjáról. Meglehet, hogy egyesek szerint az ilyen óvatossági rendszabályok már túllőnek a célon; és aligha mondhatnék el, hogy a mai Angliában megvalósíthatók lennének. Nagy kár; mert jó munkafeltételeket, amelyek között a színész tehetsége kivlrágozhat, igazából csak szigorúan fegyelmezett társulaton belül találhatunk. Ha valaki ezt holmi újsütetű elképzelésnek vélné, üsse csak fel Macready naplóját; megláthatja, hogyan próbált már ő is ésszerű munkafeltételeket kiharcolni önmaga és társai számára, és mennyire elkeserítette, amikor kudarcot vallott. Nincs néző, aki el tudná képzelni - és ez igy is van rendjén -, hány tényező befolyásolhatja egyetlen este is a színész fesztelenségét és a közönség élvezetét. De ezek a 1. Tempest, Dame Marie Susan /sz. Etherington, 1866-1942/ neves angol színésznő, kezdetben zenés vígjátékokban, majd korabeli társalgási drámákban aratott sikereket.
