Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
III. Shakespeare és a színészek
- 64 -A ïïamlat királynéját költőnőnek tekinthetnénk, amikor előadja szertelen gazdagsággal részletezett beszámolóját Ophelia haláláról. Sőt, kész vagyok azt állítani, hogy Shakespeare módfelett csodálkozott volna C. E. Montague felfogásán, mely szerint II, Richárd tudatos művész /ennek az elméletnek produkciónk számos kritikusa különös nyomatékkai adott hangot/; annak ellenére, hogy Richárd hosszadalmas és bonyolult retorikai kitörései közül jó néhány káprázatos költői kincseket tartalmaz. Csak a lemondási és a halál-jelenetben találhatunk valóban konkrét szövegrészeket arra vonatkozóan, hogy Richárd tudatában van művész vagy - mer jük-e Így mondani?- színész mivoltának. És ha Richárdot e jelenetek előtt is tudatos művészként akarjuk bemutatni, miért ne ábrázolnék Csontot és Bolingbroke-ot is tudatos művészekként Bolingbroke búcsú-jelenetében? GAÏÏÏJT: Fárasztó lépteid komor sorát Keretnek vélt csak, melybe foglalod Hazatérésed Ürága ékkövét. BOLINGBROKE : Haj, inkább minden lépés, mely tovább visz, Csak arra ébreszt rá, mily nagy világ választ el már imádott ékkövemtől, Az idegenben töltött inasévek Után a végre megtalált szabadság Se enged mással büszkélkedni, minthogy A bánathoz jártam napszámba én. OAUHT: Minden hely, melyre az ég szeme villan, Boldog tudás és drága rév a bölcsnek. Szükségedet ilyen tudásra oktasd; Mert mint a szükség, nincs még oly erény. Gondold: nem a király üz téged el, Te üzócí őt. Nehezebb lesz a bánat, Ha érzi, hogy görnyedve cipelik. Menj s mondd, én küldtelek, hogy láss világot, S nem a király üz, vagy képzeld, hogy itt Rothasztó pestis lóg a levegőben S üdébb vidéket mégy keresni te. Ml drága néked, gondold, hogy utad Előtt van s nem hagyod hátad mögött. 23. Montague, Charles Edward /1867-1928/ angol újságíró és esszéista, évtizedeken át a Manchester Guardian vezércikkírója és színikritikusa.