Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

III. Shakespeare és a színészek

- 65 -Zenésznek ott az énekesmadár,

Fogadótermül a gyep, melyre lépsz,

Szép hölgy minden virág s a lépted is Mind csupa édes, táncos mozdulat,

Mert a makacs kin enged ott, ahol Gúny állja útját s megvető mosoly.

BOLINGBROKE: ó, ki tud tüzet tartani kezében,

Csak mert a jeges Kaukázusra gondol?...

/I. felvonás, 3. jelenet - Somlyó György fordítása/ És igy tovább.

Igen, ez persze költészet; majdnem - habár nem teljesen - egyenértékű a Richárd szövegében megnyilvánuló költészettel. Ugyanígy mondhatnánk azt is, hogy Berowne tudatos miivész, pedig szövege a Feleült azerelmeaek többi udvaroncának és nemesének szövegét csak szakértelemben múlja felül, nem pedig minőségben.

Már említést tettem egy rendkívül érdekes könyvről,

24-amely nemrég jalení meg az Erzsébet-kori színjátszásról. * Ebben a szerző nagyon világosan és, azt hiszem, meggyőzően mutatja ki, hogy az Erzsébet-kori színészek, akárcsak közönségük literátus tagjai, tanulmányaik során foglalkoztak a szónoklás művészetével és meglehet, előre kidolgozott gesztusaik is voltak bizonyos érzelmek illusztrálására. A szerző azt állítja: a színész művészete sok szempontból azonos volt a szónokéval.

Mármost, mint tudják, sok ember azt hiszi: soha nem fogjuk Shakespeare drámáit az iró szándékának megfelelő tolmácsolásban látni, ha nem térünk vissza a Globe-szinház szinpadformájához, illetve nem építünk fel ma újra ehhez hasonló színházat. Én csak azt kívánom, bárcsak ez a terv megvalósulhatna - hogy korlátái annál ékesebben kidéiüljenek. De mikor elolvastam ezt a könyvet az Erzsébet-kori színjátszásról, eszembe jutott még valami: visszatérni az Erzsébet-24. Elizabethan Acting /Erzsébet-kori színjátszás/: irta B.L, Joseph, Oxford University T'ress l9$Ö. - Michaél Redgrave jegyzete.